éjjel a holdkaréjból csent falatnyi esélyt,
reggelre elfogyott az égről a pirkadat,
délután már magára hagyta a remény.
Ahogy az út felszaladt az égig,
elfogytak mellőle sorban a fák,
csillagok ülték körül törékenységét,
míg idelent nélküle vibrál tovább a hiány.
(Búcsú ...)
2010.11.29.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése