2012. okt. 22.

Elsirató

http://youtu.be/ITswHbJPHhQ

Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.

Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,

hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.

Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.



 
2010.05.29.  
Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések: