2012. okt. 16.

Emlékfátylam



Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég.
Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait.
Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő, vöröslő Napnak.
 *
Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.
 *
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem..

...nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...

 


2010.07.06.  
Zsefy Zsanett

Videón:

Nincsenek megjegyzések: