http://www.youtube.com/watch?v=ITswHbJPHhQ
de lehet, milliárd éves szajha fény,
nem érdekel mitől hunyt ki a másik,
csak ragyoghassak, amíg tart az éj.
Most olyan elesett, pőre álom
a nappal, az éj, a hajnali ég,
a lenyugvó esti fáradt sugárban
sudár fák közé bukó magányos szél.
Most olyan lidércet idéző percet élek,
röppent magasra, majd eltűnik hirtelen,
s vágyaim tornyát zúzza a porba,
ahogy a vályogalapon elpihen.
2010.11.22.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése