ledér szerelmest játszik.
Ne engedd, hogy a hajnal egyedül leljen.
Nyiss a szobámba halkan,
nem sóhajtok, magamban tartlak.
Nyoma se maradjon másnak,
pernyét se hagyjon múlásnak.
Némán súgd, ne szavakkal,
becézd rám érintéssel, akaratlan.
Leszek tiszta lap, rajta te a festék,
szótlan megadás elfogadó estén,
mit kőbe sem vésel mégis örök:
mi ketten, s a törékeny gyönyör.
2012.03.13. -16.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése