Gyere öleljük át az egész világot,
mint hegyek ölelik a zöldellő síkságot,
mint tavat ligetek, Alpokat hósátor,
mint homoktenger a kínzó forróságot,
mint fák lombja ölel búvó madarat,
kánikulában gyötrő napsugarat,
mint sóhaj ölel titkolt vágyat,
mint szemed aranyló tájat!
Ölelj úgy, hogy minden' beleférjen:
aggastyán, kamasz, szegény, szerencsétlen,
beteg édesanyád, szerető férjed,
apád gyötört teste, óvó feleséged,
gyermeked, barátod,
szerelmed, s szomszédod,
- ne nézd hova való, csak add ölelő karod -!
Hagyd, hogy érezzék, nincsenek egyedül,
ha az egész világ végre egy ölelésbe merül.
2009. október14.-2012.11.22.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése