A kertben a fán egy kis bagoly.
Éhes vagy fél? Elképzelem,
várják a mezők, s a kék hegyek.
Borzolja tollát téli szél,
hangját nem hallom, nem beszél.
Nagyokat pislog. Mind gyertyafény
okos szemében sok versfüzér.
Csak néz rám, szinte bűvölne
megérteni: "nem készültem...
Repülni vágytam még soká,
de el kell mennem, hív a táj."
Szemvillanás, már ott se volt.
Ostobán bámult a rideg Hold.
Reggel egy rezgő tollpihe
szállt el a fáról a semmibe.
Azóta várom nap mint nap,
felhők alatt vele nem virrad.
2010. január 14. -2012.06.19. Átirat
Bagolyka /Szabó Csilla Judit/ emlékére - ismeretlenül
2 megjegyzés:
Gyönyörűséges. A gesztus is!
Köszönöm Dittám! Hiányoztál.. :) A Közkincsen "ismertem" meg..Egyoldalú ismeretség volt..A halálhíre olyan váratlanul ért, és annyira megrázott, hogy kiszaladtak a sorok a "tollamból"..(Valahogy mindenki mást halhatatlannak érzek..a szó abszolút értelmében...csak magamat nem.)
Megjegyzés küldése