2012. szept. 3.

Mikor elmentél este


...a madarak még mindig énekeltek,
nem hullt a hó,
s nem szakadt rám az ég.

(Felhőrongya lógott fölém cafatokban
mikor a mennyország befogadta,
mert befogadta kicsiny lelkét.)

Mikor elmentél
nem szóltak harsonák,
de a szívem üstdob volt a hantnál,
és majd szétpattant mikor
a fejemből a vér
tócsaként körém szaladt,
s virágkoszorúba font
szirmok közé halt a szél.


Ma reggel
a hintánál még láttalak.
De lehet, hogy a szomszéd kislány
intett felém, mosolygó,
ártatlan szemekkel,
mert nem tudta szegény,
hogy akkor rám szakadt ez a nyomorult ég.
Ököllel zúzta szét a legszebb percet:
a születést verte bennem keresztre,
s most itt térdepelek előtted,
kit halálra nemzett
az a szerelmes, gyilkos éj.

Mikor elmentél este,
nekem minden semmivé lett.
Pedig a madarak még mindig énekelnek,
s majd újra hull a hó is,
és a fehérbe öntött apró lépéseid
nyomát, hogy el ne tapossam,
magamba simítom,
mint egykor a soványka reményt.

..de mikor elmentél Kedves,
belém feszült a csend,
a világ újra üres lett,
és veled halt a józan ész.

Átírat: 2012.09.03.
Zsefy Zsanett




A Mikor elment(él)   (a)   kedves c. - 2010.09.17.-2012.03.08. - versem átírata...


A zene linkje: http://youtu.be/Ki9xcDs9jRk

Nincsenek megjegyzések: