http://youtu.be/slhYI5Z9fmw
Milyen régen volt ó Istenem,
hogy játszottak velem a fellegek,
bárányost, szívest, fodrosat,
képzeletemben csókosat.
Kalapot emelt az esti szél,
gomba fejéről, úgy mesélt,
kacagott rajta a telihold,
a csacskaságoktól meg is holt.
Nárciszok nyíltak szerteszét
virágos kertek rejtekén,
hivalkodóak, csábosak,
tavak tükrének bájosak .
Nem kellett nékem e sok virág,
egyet kerestem, s hogy rám talált
tova úsztak a fellegek,
de titokban néha fellesek.
2010.08.18.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése