2012. dec. 23.
Koldus és kutyája
Leonard Cohen - Night Comes On
http://youtu.be/ucIS3TEAfsw
Leszállt az est.
Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus
éppen befordult.
Kezében koszos szatyor,
lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe,
komótos csendesen.
Három kamasz,
- még nem láttak
sok tavaszt,
de a szőlő levét már
nem frissítőnek itták -
gajdolt, üvöltözött.
A kukákat félre rúgták.
Nem tudták, hány nap van
benne rejtve. Mennyi kincs.
Mennyei falatok: penészes kifli,
száraz szalámivég, a tegnapi nincs,
ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a 'talán holnap'-ra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.
Ez a szerencsétlen
már régen nem kért.
A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna
soha ily' mocsokba.
Nem érezték még, hogy
az az egy falat lehet,
életükben pár nap kínt,
vagy talán hosszabb
gyötrő szenvedést jelent.
Nekik mindez nem volt más
csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája,
bár tőlük enni egyik sem kért.
Mégis körbekapták őket,
s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent,
csak úgy roppant a koponya.
Az ebet sem kímélték,
- az ilyen hogy' is tudná -
nagyokat rúgtak belé
addig, míg megunták..
Majd a görcsbe rándult
testeket leköpve továbbálltak.
A kapun - nem is olyan messze -
halkan ráfordították a zárat.
2010.04.21.
Zsefy Zsanett
Átirata: http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2014/07/kozony.html
2012. dec. 19.
Életkép - "örökzöldek" dala
Főnök után ment a rétre.
Mert a réten nem találta
a csatornát is körbejárta.
Elindult a kis Vakond is...
szemüveget csináltatni,
hátha akkor jobban látja
merre kószál Főnök bá'-ja.
Okulárét, hogy nem kapott
csak úgy vakon kutatgatott.
Idő után gyanakodott,
nem jó helyen kutakodott.
Jött a Róka, jött a Medve,
Mókus, Nyuszi keseregve:
"Mit tegyenek, hogyan legyen,
környezetük, hogy szebb legyen?"
"Tiszavirág élet vár ránk!" -
sírdogált a tiszavirág.
Akác fölött méh sem zümmög,
nem bírja a büdös füstöt.
Parlagfű közt azbeszt lapul,
vajon melyik marad alul?
Itt is szemét, ott meg tetem,
"az egészet hova tegyem?"
Jött egy dühös csapat ürge,
vizes szőrük törülgetve:
"Kiöntött a szennyvízüzem?
Menten megáll a csöpp eszem!"
Halleány meg hal-kan ívnak.
A butiltól jól beszívtak.
Kellett nekik odamenni,
reaktorba beköltözni!
Fejetlenek a kis ikrák,
ezért őket nem klónozzák.
Fejetlenség így is bőven
akad e szép féltekénken.
Kalapos a kis galóca.
A gallérját miért szaggatja?
Szagos lett a föld alatta,
gombás tönkjét mi áztatja?
Annyi szent, hogy az nem fungin,
nincs e helyen chinofungin.
Bőrgyógyászhoz mégse mehet...
A fél erdő rajta nevet.
Fák jajongnak: "Mennyi oxid!
Nem maradt már széndioxid!"
Hervadoznak az ibolyák,
Reszketnek a fehér nyírfák.
A tavaink algásodnak,
Szakértőink balgáskodnak.
La Fontaine, ha most élne
Szeméből a könny csak dőlne.
Ő sem tudna választ adni,
meséiben megmondani,
mitől döglik nálunk a légy,
s mitől olyan sok a szemét.
Merről fúj a szél, ha hagyják,
ha az ózont nem bolygatják,
mitől szegény a fél ország,
s miből él jól ezerötszáz.
kb.2001.
Zsefy Zsanett
átirat: 2012.12.19.
2012. dec. 18.
Holnap
Nem hitted pedig
mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!
Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor...
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.
Az erdőn a fák is,
a kispad, a ház is
magukba' elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek eszembe juss!
Nem hitted pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek...
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!
Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor...
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.
Az erdőn a fák is,
a kispad, a ház is
magukba' elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek eszembe juss!
Nem hitted pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek...
2010.03.12.
Zsefy Zsanett
2012. dec. 17.
Hangulatfoszlányok
Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,
fénytörések rondója kísérte,
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte.
Az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő,
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emlékeit, mint egy gyönge nő.
Az éj baritonjával versenyt dalolt
a korán ébredő kíváncsiság,
rigó füttyétől elvarázsolt kert lett
a homlokba ékelt lidércnyomás.
2009.12.05.
Zsefy Zsanett
2012. dec. 13.
ha megérinthetnélek
az ég csak egy kis tó volna
mint szemed tükrében
láthatnám ott magam
nem kellene vágynom
más dimenzióba
kéksége ölelne
és puha felhőhab
ha megérinthetnélek
a pokol sem érdekelne
hisz tűz vagy magad is
én benned hamvadok
mit nekem démonok
mókás szárnysegédek
míg veled Luciferrel is
könnyen elbánhatok
2011.02.12.
Zsefy Zsanett
2012. dec. 10.
metamorfózis
ha sírok
csak gyenge harmat
vele takar rétet a felkelő hajnal
ha zokogok
nyári zápor
magányos partokat nyaldosó kámfor
ha nevetek
parti fecske
fiókáinak ízes falatot keresve
ha szárnyalok
az vándorsólyom
mit eltalált útban egy picinyke ólomaz vándorsólyom
s ha meghalok
az semmi kétség
benned fészkelődő parányi szépség
2010.07.01.-átirat: 2011.11.04.
Zsefy Zsanett
2012. dec. 9.
Egy dal ma az élet - megzenésítve
Versemet megzenésítette és előadja: Kovács Tibor
Egy dal az egész világ
ezen az éjszakán,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!
Csak egy ugrás a múltból,
egy sóhajnyi vágy,
egy letörölt könnycsepp,
és újra tiéd a világ.
Csak egy dal ma az élet,
nem számít mennyit ér,
fogadd, ragadd meg újra,
ne zokogj semmiért!
Egy dal ma az élet,
éjbe sikoltott magány,
vagy veled ünnepelt percek,
lelkedbe rejtett apró csodák...
Egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!
Csak egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!
2009.dec.31.
Zsefy Zsanett
2012. nov. 29.
Szerelemtolvaj
Lopni mentem hozzád, nem tűrtem fel szoknyám.
Huncut szél felkapott, egy felhőn ott hagyott.
Felhő könnyeitől szoknyám térdig ázott.
Nem nevettél rajtam, mindenem úgy fázott.
Tengert hívtad óvni apályra dagállyal.
Nem ért az fel hozzám, kár volt a bűbájjal.
Néztem hideg arcod, homlokod ráncait.
Gödrös, fényes képed mitől tud ragyogni?
Gyűrűben a gyémánt annyit dehogy érne,
mint' szívembe éjjel percre holdfény térne.
Bár lehetnék farkas, macska vagy épp puma,
szerelmes üvöltés hozzád úgy eljutna.
Nem lenne oly kínos, sarlót csentem éppen.
Telihold szerelmem, ezüstként kimértem...
2009.10.02. -2012.12.06.
Zsefy Zsanett
kerestelek
körbefutottam a teret
lábam alatt macskakövek
kopogtak élesen
hiába susogta a határ
eltévedtem
csak a száraz nád
ringatta a magányt
otthon benéztem
mindenhova
verssorok mögé
könyvespolcra
felhalmozott
ismeretek között
kerestelek reménytelen
a hangot hozzád
megint nem lelem
pedig kerestem
2010.02.18.-2012.2.10.
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett
ami hiányzik...
lábujjhegyen settenkedem,
hogy el ne riasszam.
pszt mondom,
de saját hangjától nem érti,
csak szemét mereszti
értetlenül,
s ahogy székében hátradőlve
lábát keresztbe rakja
valami feljajdul.
a jóindulatból a szuflát
megint kinyomta.
sosem tanul.
2012. nov. 26.
Levél a Mikulásnak
Mikulás bácsi, Te kedves!
Gyerekszemek téged lesnek.
Ne csatangolj össze-vissza,
nálunk már kint a kis csizma!
Rakd hát tele minden jóval,
csokival és mogyoróval!
Kis krampusz is lehet benne,
majd elmegy a fényes kedve...
Lehet sok-sok narancs, dió,
apró játék, most az is jó!
Mesekönyvbe rajzolt álom,
hadd legyen a jó barátom!
2009.11.16.
Zsefy Zsanett
2012. nov. 22.
Gyere ölelj!
Gyere öleljük át az egész világot,
mint hegyek ölelik a zöldellő síkságot,
mint tavat ligetek, Alpokat hósátor,
mint homoktenger a kínzó forróságot,
mint fák lombja ölel búvó madarat,
kánikulában gyötrő napsugarat,
mint sóhaj ölel titkolt vágyat,
mint szemed aranyló tájat!
Ölelj úgy, hogy minden' beleférjen:
aggastyán, kamasz, szegény, szerencsétlen,
beteg édesanyád, szerető férjed,
apád gyötört teste, óvó feleséged,
gyermeked, barátod,
szerelmed, s szomszédod,
- ne nézd hova való, csak add ölelő karod -!
Hagyd, hogy érezzék, nincsenek egyedül,
ha az egész világ végre egy ölelésbe merül.
2009. október14.-2012.11.22.
Zsefy Zsanett
2012. nov. 21.
2012. nov. 19.
Ébredés
http://youtu.be/WwWkbUBcDrc
A mosoly végigcsorog arcomon,
még nem várja a szemérmes hajnalt,
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál,
gonoszkodik a kis hamis:
még nem várja a szemérmes hajnalt,
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál,
gonoszkodik a kis hamis:
álmokat csenni indul,
s örömmel falja vágyaim.
De ezt a percet hagyd meg
álmaimból, azután megosztom veled
csodás éjjelem!
Csak a pillanat burkába szőtt
varázskép maradjon,
s ne tépje szét a ködbe fulladt értelem,
csak egy remegve kúszó,
áttetsző reménysugár
melengesse még homlokom árkait!
Csak egy pillanat,
s az itt felejtett kósza ábránd
simítja szét gyűrött párnám árnyait.
Csak egy pillanat, csak egy perc...
A függöny mögül
egy álomfoszlány még beles.
Ébredek.
Holnap tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.
2009.09.12.-ÁTIRAT: 2012.11.19.
Zsefy Zsanett
s örömmel falja vágyaim.
De ezt a percet hagyd meg
álmaimból, azután megosztom veled
csodás éjjelem!
Csak a pillanat burkába szőtt
varázskép maradjon,
s ne tépje szét a ködbe fulladt értelem,
csak egy remegve kúszó,
áttetsző reménysugár
melengesse még homlokom árkait!
Csak egy pillanat,
s az itt felejtett kósza ábránd
simítja szét gyűrött párnám árnyait.
Csak egy pillanat, csak egy perc...
A függöny mögül
egy álomfoszlány még beles.
Ébredek.
Holnap tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.
2009.09.12.-ÁTIRAT: 2012.11.19.
Zsefy Zsanett
2012. nov. 14.
A Hold szerelmese - (eredeti)
Beethowen: Mondschein Szonátájára
Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.
Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.
A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.
2011.08.09.
ZsZs
2012. okt. 31.
FELOLDOZÁS
....akkor ráncba robbant a fájdalom
ölelte csonkig égett gyertya-ágy
hiányod dermedt viasz paplanán
magába észrevétlenül bezárt
...akkor pisszenést sem tűrt az este
magára hagyta csorba létemet
most az évtizedbe burkolt csendet
vénülő kezem lásd elengedte
*
Szüleim emlékére.
2010.02.23.- átirat:
2012.10.31.
Zsefy Zsanett
*
http://youtu.be/nFhMnhkGnIE
A sanzon szövege - Google fordítóval - :
"Emlékezés egy öregemberre"
Kis játszó gyerekek a réten
Sing, énekelni az édes virágillat
Élvezze a tavaszi élet
Túl hamar, sajnos, akkor fizet sírás
{Refrén:}
Utolsó szerelme az öregség
Gyere ide, kicsi gyerekek
Azt akarom, hogy simogatni
elfelejteni
Elfelejteni a fehér haja
Bár nagyon régi, a szívem tele bájjal
Engedjék meg, hogy részt vegyen a játékot
Egy idős férfi, felháborodott, könnyes
Veled, Boldogabb vagyok
{Au Refrain}
Gyermekeim, van egy anya
És minden este van a bölcsője
Neki, hogy ég, ajánljátok fel ima
Jól van, míg a sír
{Au Refrain}
Gyermekeim, amikor én a te korodban
Volt az édes békét a szív
Milyen szép nap telt el anélkül, hogy felhők
Láttam egyetlen boldog nap
{Au Refrain}
Ahogy idősebb lettem láttam a szomorúságot
Akiket szerettem, láttam,
Ó, hadd bizonyítsam szerelmem
Ez szeretetteljes, hogy meg fog halni
{Au Refrain}
2012. okt. 29.
KICSI CSILLAG FÖLDRE SZÁLLNA
http://youtu.be/1_CkS04OEhk
Mondták fent, hogy mi a dolga,
el is indult, hogy megoldja.
Volt már lent vagy pár száz éve,
angyalszárnyon hozták még le.
De a világ úgy felgyorsult,
melyik út, mi még nem csorbult?
Vonat robog. - Tán az lenne,
mi a csúcshoz elvihetne? -
Vagy csak bújjon lopakodva
lopakodón, potya módra?
Hogy a sztrádán is megfordult,
fényszóróktól fénye tompult.
Észrevennék hogyha kéken
körbejárna polisz-fényben?
- Ej, így ki lesz, ki elviszi,
fenyő csúcsát díszíteni? -
Fut az idő, szinte suhan,
felhőszélre csillag zuhant.
Arra járt egy könnyű sóhaj,
szívében csöpp gyermekóhaj:
- Már a fácskám díszben állna,
ha csúcsára csillag szállna! -
Kicsi szíve megértette,
akadálynak itt nincs helye.
Ha valakit úgy szeretnek,
a mennybe is érte mennek.
Visszafordult, s Göncöl rúdján
megpihent, hogy földi túrán
kopott fényét átfényezze,
úgy leljen rá a szenteste.
Nem is kellett semmi bűbáj,
- fenyő hegye, mint a fűszál,
harmatként csillog az éke, -
Szeretet hozta le, s Béke.
2012.10.29.
Zsefy Zsanett
( So this is Christmas http://youtu.be/383Z0jTFWOU )
2012. okt. 28.
Fotó a Facebookról
Csilla Szentesi Bakkné:A jövőben e-mailek helyett a galambpostát ide kérem!
Csilla Szentesi Bakkné:A francba..a cigi meg lent maradt... 
2012. okt. 27.
Honvágy
http://www.youtube.com/watch?v=zTW0lM0Dpqk
Hallod, hogy kint a fán, cserfel egy kis madár?
Hazulról híreket hozott, s most fáj neked.
Utat mutat, ha lépsz. Szabadság? Hamis kép.
Anyád imába zárt, mióta vár.
Föltámad, hömpölyög, akár a vízözön.
Tapasztod, kicsordul, szívedben felsajdul.
Eltépnéd, nem szakad, örökre megmarad,
akárhol szól a dal, az a magyar.
Eddig hány est leszállt. Vonatod máshol járt.
Minden nap állomás, kín, megpróbáltatás.
Várod hogy érkezzen, síneken fékezzen.
de ez az állomás valahogy más.
Szunnyad a fáradt éj, árnyakat szül a fény.
Hantokon szél pihen, madárdal míg üzen.
Ahogy a csönd ölel, magyar szó éhe kel,
mert ez az állomás egészen más...
2011.01.11.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 25.
Kicsit még veled
Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!
Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?
A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
2010.07.15.
Zsefy Zsanett
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!
Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?
A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
2010.07.15.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 23.
Becsomagoltam
kötöttem bokrára,
ha gubancos lenne,
ne kapjon szoknyámba.
Csak úgy egyszerűen
sírta a szél velem,
kánonban zümmögve,
mi fájt nagyon nekem.
Csak úgy vonalakban
vetettem papírra,
hogy olvasni tudd,
a sorokban
mi van még megbújva.
Halvány pasztellbe is
beleálmodtam,
ne sértse szemed,
ha már előhoztam.
Éjszaka loptam be
lábujjhegyen hozzád,
ha észre sem vetted
- az emlékeink -
nagy kár...
2010.02.03.-2011.02.23.
Zsefy Zsanett
A zene linkje:
http://youtu.be/v8IKFOmGFRU
2012. okt. 22.
pólusok
léttöredékek...
Demis Roussos
http://youtu.be/7nZKMm-nOsc
egyszer távozok
lehet mint kedves öreg néne
vagy mint analízisek semmi tudora
két gyermekes ki hajdan frigyre lépett
sokcicás kit kutyája most még megugat
ki nem gyógyított de ápolta őt a vére
s ha dús fürtű orgonát szakajt'
nem az illata ami egykor megigézte
de apja arca mi benne megfakadt
kiben ott motoszkált mindig
valami barbár
ismeretlenért lehajló áhítat
ki legyőzni vágyott a messzeséget
hiába nem ismerte a jó utat
*
de most még
nem elég ha csak meggyújtom
táplálni is akarom azt a tüzet
hiába a szikra ha a két pólust
nem érinti össze senki sem
de most még
bitorolni vágyom az egész földet
lennék rabló ki mindent visszaad
csak egyet tartanék meg ameddig élek
a holnapra szánt tiszta álmokat
2011.04.16.
Zsefy Zsanett
Demis Roussos
http://youtu.be/7nZKMm-nOsc
egyszer távozok
lehet mint kedves öreg néne
vagy mint analízisek semmi tudora
két gyermekes ki hajdan frigyre lépett
sokcicás kit kutyája most még megugat
ki nem gyógyított de ápolta őt a vére
s ha dús fürtű orgonát szakajt'
nem az illata ami egykor megigézte
de apja arca mi benne megfakadt
kiben ott motoszkált mindig
valami barbár
ismeretlenért lehajló áhítat
ki legyőzni vágyott a messzeséget
hiába nem ismerte a jó utat
*
de most még
nem elég ha csak meggyújtom
táplálni is akarom azt a tüzet
hiába a szikra ha a két pólust
nem érinti össze senki sem
de most még
bitorolni vágyom az egész földet
lennék rabló ki mindent visszaad
csak egyet tartanék meg ameddig élek
a holnapra szánt tiszta álmokat
2011.04.16.
Zsefy Zsanett
Elsirató
http://youtu.be/ITswHbJPHhQ
Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.
2010.05.29.
Zsefy Zsanett
Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.
2010.05.29.
Zsefy Zsanett
Elhalóban
http://www.youtube.com/watch?v=ITswHbJPHhQ
de lehet, milliárd éves szajha fény,
nem érdekel mitől hunyt ki a másik,
csak ragyoghassak, amíg tart az éj.
Most olyan elesett, pőre álom
a nappal, az éj, a hajnali ég,
a lenyugvó esti fáradt sugárban
sudár fák közé bukó magányos szél.
Most olyan lidércet idéző percet élek,
röppent magasra, majd eltűnik hirtelen,
s vágyaim tornyát zúzza a porba,
ahogy a vályogalapon elpihen.
2010.11.22.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 19.
szalmaláng
bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő
szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő
szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim
2010.05.06.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 18.
Pipacsszívem
Emmanuel Chabrier: Habanera
A földre nézek és a mennybe vágyom.
Még szemlesütve járok.
Kitaposott utakon botorkálva,
ahol nyomodban másnak frissül a vetés,
nem tudom lesz-e belőle
valaha frissen sült kenyér.
A mennybe nézek, de a földre vágyom.
Soha nem ringattam hamis ábrándokat.
Csak bolond ok, hogy nadrágot hordok,
- mit is (t)akarnék vele -.
Nem ringattam hamis ábrándot,
a város peremén is jártam,
mégsem találkoztam veled.
Szemednek vetkőzöm pőrére halálom,
s életemben is tükör vagy nekem,
de ha nem látom szépnek
meztelen világom,
a homályt nem az
íriszeden keresem.
A mennybe érek és a földi álmom
nézd, mily szerény és mégis lángot vet.
Mikor találkozik veled e világom,
pipacsszívemnek
csak bolond ok
kurta létem s ragyogásom...
mely szerény,
tőled mégis lángot vet.
2011.04.12.- Átirat: 2011.07.05.
Zsefy Zsanett
Mikor elfogy az út
éjjel a holdkaréjból csent falatnyi esélyt,
reggelre elfogyott az égről a pirkadat,
délután már magára hagyta a remény.
Ahogy az út felszaladt az égig,
elfogytak mellőle sorban a fák,
csillagok ülték körül törékenységét,
míg idelent nélküle vibrál tovább a hiány.
(Búcsú ...)
2010.11.29.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 16.
Emlékfátylam
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég.
Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait.
Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő, vöröslő Napnak.
*
Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.
*
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem..
...nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...
2010.07.06.
Zsefy Zsanett
Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait.
Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő, vöröslő Napnak.
*
Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.
*
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem..
...nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...
2010.07.06.
Zsefy Zsanett
Videón:
emlékszőttes
itt-ott megkopott
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom
hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem
s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe
2010.10.24.
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom
hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem
s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe
2010.10.24.
ZsZs
2012. okt. 14.
voltál, leszel
.png+m%C3%A1solatanim%C3%A1lt.jpg)
voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom
voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'
voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat
vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat
leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető
2010.12.20.
Zsefy Zsanett
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom
voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'
voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat
vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat
leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető
2010.12.20.
Zsefy Zsanett
Lelkembe öltöztetnélek
http://www.zsefy.webege.com/lelkembe_oltoztetnelek.html
Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.
A képzelet véges pillanatokat temet.
Pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.
Felfedni drága kincseit a rögös útnak,
csokorba csenni a mélybordó szirmokat,
könnytelen gyöngyeit fűzni reménynek,
kagylóba zárni őszülő ábrándokat,
őrizni szürkülő fényben is, a jövőnek,
ahogy álmot morzsol a szél,
míg a lelked sír dallamtalan.
Virágok kelyhében egykor hogy' dongtak a méhek.
De jött a hideg szelek őszenyészete.
Ölébe vonta a feledés bús fejét a múltnak,
és azóta cirógatja szótlan, csendesen.
Én most lelkembe öltöztetnélek,
hogy ne fázzanak azok a pőre szavak!
Éljenek tovább bennem, ahogy mesélnek,
melengessenek, mint szívedben
emlék színezte anyaföld magányodat.
2010.11.13.
Zsefy Zsanett
*
http://youtu.be/fk2QMNBjMAE
*
Fotó: negis_art Facebook oldaláról
2012. okt. 12.
A gyertyaláng zenéje
Ölelj át, kedves, most ne kelljen kérjem,
olyan rövid az éjjel, ölelj nagyon!
A gyertya fénye most vágyunk bölcsője,
s szerelmünk temetője egy hajnalon.
Minden rezdülés(ed) gyertyaláng zenéje,
a lelkembe szelídült indulatok.
Kérlek, ma ne beszélj, kezed suttogja
a szeresst és a ne féljt, ahogy karolsz.
Simítsd szívemre a legszebb mesédet,
nem számít, hogy hazug, ha te álmodod.
Mondd, a pillanatért, ha egyszer kérem,
a világot boldogan feláldozod!
A gyertya fénye volt vágyunk bölcsője,
most szerelmünk temetjük e hajnalon.
A világot már feláldoztam érted,
de a gyertyaláng zenéje elhallgatott.
2010.10.09.-átirat: 2012.10.12.
ZsZs
2012. okt. 11.
lélegzethiányok
csodavárás közben
pálcát tört a mágus
a trükk
egyszerű csalás volt
nem kellett hozzá ész
csupán hit
s lehengerlő pátosz
a kés éle akár a penge
mégsem az vág csontig
elevenbe
ilyenek
a szappanbuborékokban
vajúdó álmok
nem borítják lángba
csak áltatják az egész világot
*
már csend türemkedik
a zaj mellkasán
robbanásig feszül
de születése végül is
újabb
a zaj mellkasán
robbanásig feszül
de születése végül is
újabb
hangorkán torkán akadt
megalkuvás
*
a légnyomás míg röpít
egyre feljebb
felvillan
visszafelé végül
nem lesz lejjebb
levegőt venni is felejtek
de elhiszem
a gravitáció
rám már nem hat
így lebegek
rég letűnt álmaimban
megalkuvás
*
a légnyomás míg röpít
egyre feljebb
felvillan
visszafelé végül
nem lesz lejjebb
levegőt venni is felejtek
de elhiszem
a gravitáció
rám már nem hat
így lebegek
rég letűnt álmaimban
2012.10.11.
ZsZs
2012. okt. 10.
Ki vagyok én
Megzenésített verseim egyike
vagyok,
voltam
s leszek.
A múltat, s jelent
megélni
emelt fővel
teszem.
A jövő?
Ki tudja?
Biztos meghalok.
De ne sirassatok!
Inkább nézzetek
éjjel az égre,
s csodáljátok
azt a sok-sok
csillagot!
Lehet az egyik éppen én vagyok.
(Lehet az egyik éppen én vagyok.)
2009.11.13.
Zsefy Zsanett
Ha haragodban
Haragodban, ha vitorlát bontsz, Kedves
nehogy rabul ess egy lélekzátonyon,
a part csak nyugodt óceánra festett
félszeg csíkon légző csalfa horizont,
mi hamar szakad hullámos taréjba,
s égen sárkány üvölt, megfojtja a szót,
ám sellőlányok pikkelykombinéja
sem férfiszemet, de piranhákat vonz.
2012.10.09.
ZsZs
teremtés
halj belém
hogy feltámaszthassalak
csak sejtjeim között
találhasd meg magad
hogy egyszer
nagyobb lehessek nálad
legyek bár ismeretlen
ez idegen világnak
törpeségem kincs legyen
s ne kín
ne izgasson suta beszéd
ócska rím
ne félszegen keressem hozzád az utat
halj belém
s én újra álmodlak
2011.05.17.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 8.
A Hold szerelmese
Beethowen: Mondschein Szonátájára
ÁTIRAT
Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.
Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden ébredéshez,
keserű gyermekkor akkordokba téved.
Míg a hang csendesül, befelé úgy fájul,
hasítása siklik, billentyűkön tágul,
s átívelve rögtön simítja az égre
a csodát, hogy a mát végleg megigézze.
Azt, amit már később soha meg nem hallhat,
de siketen is él benne minden dallam.
Szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
hogyha előtörtek, máshoz elérjenek.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem árt neki semmi kétség.
Álmodva pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ.
Kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.
Ezüstös holdfátylon csillagok feszülnek,
hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.
2011.08.09.-2012.10.08.
Zsefy Zsanett
*
(korábbi címe:Titok)
*
2012. okt. 1.
Hogy elérjelek
http://youtu.be/rrrXUBkX3_0
Mióta várlak e templomi csendben,
csak a tó tükrén csacsognak csillagok,
ma Zeusz sem dől itt nádkerevetre
a fehéren cikázó fényszálakon.
Imákat mormol a parti magányba
az ébredő Hold, s langyos szél a dalász,
hámlott fakérgen szívek várnak párban,
csak az enyémet rejti még gyantamáz.
Mézgás cseppekbe emlékeink zárva,
utat magamból hozzád hadd rajzolok,
tükörég vásznon holdezüstbe mártva
- keret a világ -, ecseted én vagyok.
2012.10.02.
ZsZs
Lélekbörtön
Ha a test rokkan, lélek is roppan,
kagylóhéj alatt a síkos sötét
- rongyos ruhában, szakadt világban -
úgy záródik rád, akár szemfödél.
Gyöngyszagú álmod óceán-ágyon
észre sem veszi a hajnal, ha kél,
viharos szélben tested megtépett,
csatába indulni kevés a tét.
Apró pont vagy, 'kit homokból loptak,
a holnap hozott a múlt szekerén,
göcsörtös ágak - elnyomott vágyak -
kihajtanának, ha lenne remény.
Messzire futhatsz, magadba bújhatsz,
börtönön kívül is fogoly maradsz,
kagylóból vájhatsz utat a mába,
hol szűk a tegnap, bent hal ott a Nap.
2009.dec.16.-2012.08.12..2014.10.17.
Zsefy Zsanett
Egy mozgáskorlátozott fiatalember ihlette, aki az egyik média tehetségkutató műsorában 2009-ben fellépett. Remélem nem úgy folytatódott a sorsa, ahogy a versben ...
http://youtu.be/bPbaoh82_hE
2012. szept. 30.
2012. szept. 29.
Régen volt
http://youtu.be/slhYI5Z9fmw
Milyen régen volt ó Istenem,
hogy játszottak velem a fellegek,
bárányost, szívest, fodrosat,
képzeletemben csókosat.
Kalapot emelt az esti szél,
gomba fejéről, úgy mesélt,
kacagott rajta a telihold,
a csacskaságoktól meg is holt.
Nárciszok nyíltak szerteszét
virágos kertek rejtekén,
hivalkodóak, csábosak,
tavak tükrének bájosak .
Nem kellett nékem e sok virág,
egyet kerestem, s hogy rám talált
tova úsztak a fellegek,
de titokban néha fellesek.
2010.08.18.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)