Tinibáj

Besame mucho
http://youtu.be/s46Ntk8aPK4
*

A Simonyi úton hajolt rá az este.
Egyszerűen, csendben, 
szinte szeretgetve.

Tini szíve ismét megvadult,
ahogy a Hold ezüstje 
hajába túrt.

A sok pimasz árny a fák mögül 
sziluettjébe elmerült.

A szoknya ránca combra simult.
- Nem férfi kéztől, 
szemtől pirult. -
A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren,

s az öreg hársak járdaszélen
bólogattak szótlan, szerényen.

A fodros ég még nem szakadt,
felhőcsipkéje 'mit kell, takart,
de a lányos hév és a szende báj
így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24.-2012.06.12.

Besame mucho -Rövidebb feldolgozásban:
http://www.youtube.com/watch?v=hItdsbx4ExY&feature=colike
Harmónikán:
http://youtu.be/nFzepJVpUwE


(A fotómontázst internetes képből és Jánoska Alíz fotóiból készítettem.)

Szingli dal

Az éj hamis, 
néha rám kacsint,
s én ezüstbe öltözök.
Már régen volt,  
hogy átkarolt,
és bennem gyönyörködött.

De jaj a smink, 
ha szétfolyik!
Hát hagyom a könnyeket.
Hiába int 
a lomb, ma sincs,
ki ringassa lelkemet.

Ha a Hold facér 
akkor én kacér
ruhámban kelletem
a vállaim,
rejtett bájaim
ölébe fektetem.

Ma a Hold facér, 
s én most kacéran
bájaim kelletem. 
Ruhám ma nincs,
így vállaim sem 
lehet elrejtenem.



2010.07.01.

Szeresd bennem

Zsötem..
http://youtu.be/2bNsI9eXpAc

.. az érzést, szeresd bennem a csendet,
a tegnapi csókot, a fényt a szememben,
  a rezdülő éjt is, mi nyomot hagyott,
  s árnyékomat, ott fenn a falon.
  Szeresd bennem, mi sohasem voltam,
  álmaimat, mik régen kihunytak.

  Szeress, ha olykor húsodba vájok,
  szeresd a rossz kedvem, mosolyom számon.
  Szeress hosszan, ha vége sem látszik,
  szeress röviden, ha a pillanat játszik.
  Szeress akkor is, ha hamisnak érzed,
  ha érted értetlen sorokban elvérzek.

2010.08.30.-2011.10.27.
Zsefy Zsanett

Vallomás feltételes módban

http://www.youtube.com/watch?v=ohfgqrvpZ7Y

Ha a hajnal lenne a házad,
én bíbor lennék a felhők felett,
rózsát fodroznék Holdad udvarába,
vitorlát bontana a képzeletem.

Ha a hajnal lenne a házad,
üstökösként szelném az eget,
fényt fonnék e fonák világra,
és rongyosra tépném az éjeket.

Ha a hajnal lenne a házad,
udvarodra peregnének a csillagok,
zsebembe csenném mindahányat,
egynek se lenne irgalom.

Ha a hajnal lenne a házad,
rám érinthetnéd az ébredő perceket,
csillagtakaród alatt élednének a vágyak,
és én velük halnék, ha kell, esztelen.

2011.04.01-04.04.
Zsefy Zsanett

A kezes és a szegény gazdag(ok)

..amikor kiborul a bili...


Nem vágyom én földet,
cifra palotát,
lenézem, ha tárgyért
ejtesz könnypacát,
ha anyádat, apádat
hektárokban mérsz,
ha testvéred kitúrod,
mindent magadért.
Ha csalni is megéri,
tán megbocsátható,
de ne kívánd, helyetted
más legyen adós:
hiteled fiaink nyögjék,
ha nem leszünk!?
Te sem tennéd értünk,
hát mi miért tegyük?
Mástól elkívántad,
hogy kezesed legyen.
Az utad egyengetted,
s neked egyenes.
A másik - bár a véred -
mégis tagadod.
Nincs már mit elszedned,
felfordulni hagyod...? :((((

2012.06. 09-10.

Banyuka

Ma szomorú vagyok. Az én Drága Alíz barátném cicája nagyon beteg.

 Nagyon át tudom érezni. :((( Mi is imádjuk a cicákat.

 

Banyouka

Magamban dúdolok

http://youtu.be/ZEjvUnkwn-I






  

már szerény marokkal
szór  csillámport a vágy,
fekete köpenyben ázik,
könnyek közt zihál,
kétes gondolatokat szül
a pillanat,
hiába a törekvés,
a szó üres  marad.

a fűszál hegyén
harmatcsepp sem leszek,
gyöngysorrá
hiába fűz a képzelet,
alkonyi fénnyel
sem hozok csodát,
visszafogottan dúdolok
magamban tovább...


2009.12.25.

némán

Csak a csend vág a szavamba,
kerítés mögül suhan a szabadba.
A tisztesség kopott angyala,
mint cellából kitörő féktelen gondolat
tornádótölcsérben szakad darabra.

Becsületbe burkolózott vágyak
szárnyszegetten semmire vadásznak.
Míg elfonnyadva földbe porlanak,
eltitkolt bűneink egyre csak dagadnak.
És feszít a csend, az elfojtott indulat...


2009.09.01.-2012.06.12.

fonál

egyre csak gombolyítom
kis göbök ujjaim között
ezernyi vékony gyenge szál
ami összeáll
s ahogy
erőm fonom belé
már kész a
tengerészcsomó
hajókötélen
lebeg az uszály
vele libben a táj
belegabalyodik
a viharos szélbe
az partot ér mesélve
merre vitte a víz
gyönge fa törzsét
hol tarolt hegyet
semmi kis örvény
meddig szaladt
mint futóhomok a hír
miért nem érted
amíg erőd vele bírna
míg hallhatóbban nem üvölt
ezernyi kínja
a természet mikor
lesz végre édes mostoha

merre tart majd az uszály
ha nem lesz már hova

2010.03.07.-2012.06.12.

Útkereső

Sóhajok gondolatfoszlányán lebegő

tekergő, kerge képzelet,
rozsdává oxidált emlékképek.
Savval maratom őket,
hátha fénylenének,
de csak fakulnak,
mint régi képek.

Hamuvá égett lélektelen múlt idők,
időnként vissza-visszatérők,
már semmit nem érnek.
A félreértett dermedt mozdulat
magányában oldódni vágyott
s kirekesztett,
sorsára hagyott évgöngyöleg
hátamon púpot növeszt,
s látom,
hogy újra és újra
keresztbe tesz.

A segítségért sikoltó hang fennakad.
Siklik, kúszik körbetáncoló,
festett ajkú vigyorokon,
pattogzik málladozó alapokon,
és csak szenved a kitörni készülő
értelem, de nincs ki megértesse veled,
ez az enyém s elvenni még
neked sem engedem.

2009.09.09.
Zsefy Zsanett

Csendes biztató

 
Fotó: antalvali.com oldaláról

 It's Love
http://youtu.be/KENvJVBQ0I0


Párnádba bújt a szó, 
amolyan biztató.
Odakint fény szitált, 
kertedbe csillag szállt.
Hajadba túrt a hold, 
sarlóján hintaló.
Fakó a képzelet, 
ha nem érzékeled:
így érezhet, aki 
boldog gyerek.

A parton hársfasor, 
szelíden átkarol.
Hozzád indul a szó, 
lelkeden elnyúló.
Amíg megérkezem, 
magadtól kérdezed:
együtt leszel velem  
örök gyerek?

Megjöttem, - élj velem -, 
hangokban vétkezem.
Sátrat húz ránk az éj, 
nem zargat lámpafény.
Feketét ölt a csend, 
kezeden elpihen.
Akár a pillangó 
szárnyal a biztató:
ilyen lehetne a 
boldog-veled..



Átirat:
2010.12.15.-2012.06.08.
*

Szép gitárzene:

http://youtu.be/ld7_H2Y1LVg

Szemlecsukva

...egy kis szépelgés...*

Solomon Burke ~ Cry To Me -  Dirty Dancing
http://youtu.be/9ZQmzhPjrhQ

Ha jő az alkony, szél suhan parton,
hárfán játszik, zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a holdfény fest szerelmet felénk.

Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.

Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként érint az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.

Angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat.
Kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.

2011.01.19.
Zsefy Zsanett


*

*dunapArt:

Őszi Róbert	2011. január 22., 00:26:19
Jó ritmus, századelős melankolikus szépelgés, a jobbik fajtából. Szép Ernő szeretett így repülni. Jó, mert bár naiv, mégsem habos-babos. Szerettem olvasni.

Álom az álomban

 

http://youtu.be/jAk_hWlCl0E

 

Ma álmomban kipakoltam a szobát és táncoltam.

Kicsit sem féltem magányomban,
s tovább álmodtam én.
Álmomban virágillattal szárnyaltam,
méhek rajával dúdoltam:
mennyi illat ez enyém.
Álmomban manó voltam egy városban,
mosolyt loptam és szétszórtam.
Csuda boldog lettem én.
Álmomban zivatar voltam és áldottak,
kivirult a világ és álmomban
csoda szép lett a rét.
Álmomban tengerben fürödtem,
s a távolban delfinraj kísért
míg álmodtam a sellők énekét.
Álmomban napfény fodrában elbújtam,
bárányfelhőkkel játszottam.
Milyen szép volt az egész!

Álmomban rájöttem, 

hogy csak álmodtam, 

felriadtam és elámultam,
bennem élt-halt az egész...?

2009. 09.07.-2011.01.19.
Átirat: 2012.06.05.
Zsefy Zsanett
Dal címe: Comme j'ai toujours envie d'aimer

Fényre vágyók

A Héttorony születésnapjára..

 

vagyok
vagyunk
itt és máshol

- a jó földet művelő paraszt
keze nyomából
serken a vetés -
de a lapok itt csak alapok

hogy mit hajt a betű-vetés
személyre szabott

hatalom

s ha köztük olykor akad lom
éretlen mag
mondatszalag
azt kigereblyéli az idő

s a tiszta fényben
a szivárvány minden színét
- hol a szürke is megfér
hisz' néha beborul az ég -
rajzolja fentről tornyok fölé
egy gondos kéz

2012.06.06.

Kesergő

tengerekesfolyokelovilaga.network.hu

Még mindig pálcák roppannak,
- ahogy törtek régen is - felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?
Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor?
Mert folyóink görbületén messzebb is
ránk csillogott a mennybolt?
Mert az ott honos már nem otthonunk?
Meg sohasem értjük. A szívünkbe zárt
határt csak emlékként idézzük?

Az időt bokrára kötötte kezünk,
szemünk visszafelé tekint.

Pedig láncként tartana a sok kar,
ha összefogna, s nem mást akar:
régi diadalt, övébe képzelt karddal.
De hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral?

2011.06.20.
Zsefy Zsanett

Június 04. - A Nemzeti Összetartozás Napja

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

 

Szárm.helye: olajfestmeny.blogter.hu 

Szavak...

 
Emlék: kasi_band_pecs 
http://youtu.be/MHGvpFbg4nY

őszinte
hazug
vagy néma
fogak közül sem nyíló
béna
két ölelés között
is fázó
megkopott
mégis
hiányzó

a kimondottól
gyakran
mérges
"hamvadó
cigarettavég"

beszédes

sötétben
tévelygő
sóhaj
örökké
veled
óhaj

ott élnek
vagy inkább
fájnak
minden
elfelejtett
virágban
éjbe bugyolált
vágyban
hajnaltól
bizsergő
szépen

egy meg sem írt
Grimm
mesében

2012.06.01. ZsZs

Szomjas éj

BENKÓ Sándor - PETITE FLEUR
http://youtu.be/UQwqNACx2dY
*

Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő, borostás, vén csapos,
sarokban gubbasztó céda cucca,
több napnak koszától oly' szagos.

Lakkozott körmén málló festék,
fogak között megreccsenőn
rágcsálja, közben fél szemével

térképezi az érkezőt.

Nem csábító az erdő mélye,
szeméthegyektől szenvedő,
kis mellékutak randi képe
félelmet sugall, ha este jő.

Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen,
mámorban nő a szégyen foltja,
légyottok emléke életlen.

Nem csábít már, de mégis kényszer,
korsó habjában feledés,
söréből kortyol, s olykor félsszel
többet is kér, egy mit sem ér.

Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.

(Átirat)

2010.08.28.-2012.05.31. ZsZs

Érintések innen és túlról

Még válladon fekete kendőd,
kabátodon krizantémok illata,
kezedről le sem pergett gránitérintés,
benne zsibongó temetők mécsfájdalma,

de te még hazatérsz...

hát terítsd válladra tarka fátylad,
ne arcod takarja, látszódjon
annak minden ránca,

a mosolyt se fesd ajkadra,
ha az ajtón belépsz,

csak engedd karodba,
ki közben rád várt..

Ennyi az egész.

2011.11.01.-2012.05.26.

Zsefy Zsanett

/Az "innen és túl..." átirata/

Gyilkos sorok?

Mikor, miért írok...

Sokan kérdeznek rá, és/vagy elhűlnek, máskor, mások sajnálnak, ha egy-egy versem olvassák. Együttérzésükről biztosítanak abban a hitben, hogy minden leírt sor rólam szól...NEM! Ahogy a nagy költők, úgy én a "költő de amatőr" sem csak magamról, csak a saját érzéseimről írok az empátia, a fantázia, a kreativitás segítségével.

Az előbbiekre utalok az alábbi soraimban:


Nem. Nem öltem meg senkit. 
Nem is kell bevallanom semmit. 
A hangulatom sem depressziós, 
csak a fantáziám indult útra,
kanyargós labirintusba bújva, 
majd ahogy kijut rajzol 
mindig más képeket, 
reálisakat, vagy irreális szépeket. 
Mikor, milyen hormonok dúlnak,
avagy a természet szelíd, 
máskor dúvad arcát mutatja felém, s
az ébredő érzések vezetik agysejtjeimet, 
receptorokon át kezem, s alatta máris 
ihletet kap a billentyűzetem.



2010.04.06.- 2012.05.24.
Zsefy Zsanett