2012. nov. 21.
2012. nov. 19.
Ébredés
http://youtu.be/WwWkbUBcDrc
A mosoly végigcsorog arcomon,
még nem várja a szemérmes hajnalt,
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál,
gonoszkodik a kis hamis:
még nem várja a szemérmes hajnalt,
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál,
gonoszkodik a kis hamis:
álmokat csenni indul,
s örömmel falja vágyaim.
De ezt a percet hagyd meg
álmaimból, azután megosztom veled
csodás éjjelem!
Csak a pillanat burkába szőtt
varázskép maradjon,
s ne tépje szét a ködbe fulladt értelem,
csak egy remegve kúszó,
áttetsző reménysugár
melengesse még homlokom árkait!
Csak egy pillanat,
s az itt felejtett kósza ábránd
simítja szét gyűrött párnám árnyait.
Csak egy pillanat, csak egy perc...
A függöny mögül
egy álomfoszlány még beles.
Ébredek.
Holnap tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.
2009.09.12.-ÁTIRAT: 2012.11.19.
Zsefy Zsanett
s örömmel falja vágyaim.
De ezt a percet hagyd meg
álmaimból, azután megosztom veled
csodás éjjelem!
Csak a pillanat burkába szőtt
varázskép maradjon,
s ne tépje szét a ködbe fulladt értelem,
csak egy remegve kúszó,
áttetsző reménysugár
melengesse még homlokom árkait!
Csak egy pillanat,
s az itt felejtett kósza ábránd
simítja szét gyűrött párnám árnyait.
Csak egy pillanat, csak egy perc...
A függöny mögül
egy álomfoszlány még beles.
Ébredek.
Holnap tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.
2009.09.12.-ÁTIRAT: 2012.11.19.
Zsefy Zsanett
2012. nov. 14.
A Hold szerelmese - (eredeti)
Beethowen: Mondschein Szonátájára
Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.
Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.
A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.
2011.08.09.
ZsZs
2012. okt. 31.
FELOLDOZÁS
....akkor ráncba robbant a fájdalom
ölelte csonkig égett gyertya-ágy
hiányod dermedt viasz paplanán
magába észrevétlenül bezárt
...akkor pisszenést sem tűrt az este
magára hagyta csorba létemet
most az évtizedbe burkolt csendet
vénülő kezem lásd elengedte
*
Szüleim emlékére.
2010.02.23.- átirat:
2012.10.31.
Zsefy Zsanett
*
http://youtu.be/nFhMnhkGnIE
A sanzon szövege - Google fordítóval - :
"Emlékezés egy öregemberre"
Kis játszó gyerekek a réten
Sing, énekelni az édes virágillat
Élvezze a tavaszi élet
Túl hamar, sajnos, akkor fizet sírás
{Refrén:}
Utolsó szerelme az öregség
Gyere ide, kicsi gyerekek
Azt akarom, hogy simogatni
elfelejteni
Elfelejteni a fehér haja
Bár nagyon régi, a szívem tele bájjal
Engedjék meg, hogy részt vegyen a játékot
Egy idős férfi, felháborodott, könnyes
Veled, Boldogabb vagyok
{Au Refrain}
Gyermekeim, van egy anya
És minden este van a bölcsője
Neki, hogy ég, ajánljátok fel ima
Jól van, míg a sír
{Au Refrain}
Gyermekeim, amikor én a te korodban
Volt az édes békét a szív
Milyen szép nap telt el anélkül, hogy felhők
Láttam egyetlen boldog nap
{Au Refrain}
Ahogy idősebb lettem láttam a szomorúságot
Akiket szerettem, láttam,
Ó, hadd bizonyítsam szerelmem
Ez szeretetteljes, hogy meg fog halni
{Au Refrain}
2012. okt. 29.
KICSI CSILLAG FÖLDRE SZÁLLNA
http://youtu.be/1_CkS04OEhk
Mondták fent, hogy mi a dolga,
el is indult, hogy megoldja.
Volt már lent vagy pár száz éve,
angyalszárnyon hozták még le.
De a világ úgy felgyorsult,
melyik út, mi még nem csorbult?
Vonat robog. - Tán az lenne,
mi a csúcshoz elvihetne? -
Vagy csak bújjon lopakodva
lopakodón, potya módra?
Hogy a sztrádán is megfordult,
fényszóróktól fénye tompult.
Észrevennék hogyha kéken
körbejárna polisz-fényben?
- Ej, így ki lesz, ki elviszi,
fenyő csúcsát díszíteni? -
Fut az idő, szinte suhan,
felhőszélre csillag zuhant.
Arra járt egy könnyű sóhaj,
szívében csöpp gyermekóhaj:
- Már a fácskám díszben állna,
ha csúcsára csillag szállna! -
Kicsi szíve megértette,
akadálynak itt nincs helye.
Ha valakit úgy szeretnek,
a mennybe is érte mennek.
Visszafordult, s Göncöl rúdján
megpihent, hogy földi túrán
kopott fényét átfényezze,
úgy leljen rá a szenteste.
Nem is kellett semmi bűbáj,
- fenyő hegye, mint a fűszál,
harmatként csillog az éke, -
Szeretet hozta le, s Béke.
2012.10.29.
Zsefy Zsanett
( So this is Christmas http://youtu.be/383Z0jTFWOU )
2012. okt. 28.
Fotó a Facebookról
Csilla Szentesi Bakkné:A jövőben e-mailek helyett a galambpostát ide kérem!
Csilla Szentesi Bakkné:A francba..a cigi meg lent maradt... 
2012. okt. 27.
Honvágy
http://www.youtube.com/watch?v=zTW0lM0Dpqk
Hallod, hogy kint a fán, cserfel egy kis madár?
Hazulról híreket hozott, s most fáj neked.
Utat mutat, ha lépsz. Szabadság? Hamis kép.
Anyád imába zárt, mióta vár.
Föltámad, hömpölyög, akár a vízözön.
Tapasztod, kicsordul, szívedben felsajdul.
Eltépnéd, nem szakad, örökre megmarad,
akárhol szól a dal, az a magyar.
Eddig hány est leszállt. Vonatod máshol járt.
Minden nap állomás, kín, megpróbáltatás.
Várod hogy érkezzen, síneken fékezzen.
de ez az állomás valahogy más.
Szunnyad a fáradt éj, árnyakat szül a fény.
Hantokon szél pihen, madárdal míg üzen.
Ahogy a csönd ölel, magyar szó éhe kel,
mert ez az állomás egészen más...
2011.01.11.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 25.
Kicsit még veled
Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!
Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?
A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
2010.07.15.
Zsefy Zsanett
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!
Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?
A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
2010.07.15.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 23.
Becsomagoltam
kötöttem bokrára,
ha gubancos lenne,
ne kapjon szoknyámba.
Csak úgy egyszerűen
sírta a szél velem,
kánonban zümmögve,
mi fájt nagyon nekem.
Csak úgy vonalakban
vetettem papírra,
hogy olvasni tudd,
a sorokban
mi van még megbújva.
Halvány pasztellbe is
beleálmodtam,
ne sértse szemed,
ha már előhoztam.
Éjszaka loptam be
lábujjhegyen hozzád,
ha észre sem vetted
- az emlékeink -
nagy kár...
2010.02.03.-2011.02.23.
Zsefy Zsanett
A zene linkje:
http://youtu.be/v8IKFOmGFRU
2012. okt. 22.
pólusok
léttöredékek...
Demis Roussos
http://youtu.be/7nZKMm-nOsc
egyszer távozok
lehet mint kedves öreg néne
vagy mint analízisek semmi tudora
két gyermekes ki hajdan frigyre lépett
sokcicás kit kutyája most még megugat
ki nem gyógyított de ápolta őt a vére
s ha dús fürtű orgonát szakajt'
nem az illata ami egykor megigézte
de apja arca mi benne megfakadt
kiben ott motoszkált mindig
valami barbár
ismeretlenért lehajló áhítat
ki legyőzni vágyott a messzeséget
hiába nem ismerte a jó utat
*
de most még
nem elég ha csak meggyújtom
táplálni is akarom azt a tüzet
hiába a szikra ha a két pólust
nem érinti össze senki sem
de most még
bitorolni vágyom az egész földet
lennék rabló ki mindent visszaad
csak egyet tartanék meg ameddig élek
a holnapra szánt tiszta álmokat
2011.04.16.
Zsefy Zsanett
Demis Roussos
http://youtu.be/7nZKMm-nOsc
egyszer távozok
lehet mint kedves öreg néne
vagy mint analízisek semmi tudora
két gyermekes ki hajdan frigyre lépett
sokcicás kit kutyája most még megugat
ki nem gyógyított de ápolta őt a vére
s ha dús fürtű orgonát szakajt'
nem az illata ami egykor megigézte
de apja arca mi benne megfakadt
kiben ott motoszkált mindig
valami barbár
ismeretlenért lehajló áhítat
ki legyőzni vágyott a messzeséget
hiába nem ismerte a jó utat
*
de most még
nem elég ha csak meggyújtom
táplálni is akarom azt a tüzet
hiába a szikra ha a két pólust
nem érinti össze senki sem
de most még
bitorolni vágyom az egész földet
lennék rabló ki mindent visszaad
csak egyet tartanék meg ameddig élek
a holnapra szánt tiszta álmokat
2011.04.16.
Zsefy Zsanett
Elsirató
http://youtu.be/ITswHbJPHhQ
Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.
2010.05.29.
Zsefy Zsanett
Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.
2010.05.29.
Zsefy Zsanett
Elhalóban
http://www.youtube.com/watch?v=ITswHbJPHhQ
de lehet, milliárd éves szajha fény,
nem érdekel mitől hunyt ki a másik,
csak ragyoghassak, amíg tart az éj.
Most olyan elesett, pőre álom
a nappal, az éj, a hajnali ég,
a lenyugvó esti fáradt sugárban
sudár fák közé bukó magányos szél.
Most olyan lidércet idéző percet élek,
röppent magasra, majd eltűnik hirtelen,
s vágyaim tornyát zúzza a porba,
ahogy a vályogalapon elpihen.
2010.11.22.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 19.
szalmaláng
bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő
szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő
szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim
2010.05.06.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 18.
Pipacsszívem
Emmanuel Chabrier: Habanera
A földre nézek és a mennybe vágyom.
Még szemlesütve járok.
Kitaposott utakon botorkálva,
ahol nyomodban másnak frissül a vetés,
nem tudom lesz-e belőle
valaha frissen sült kenyér.
A mennybe nézek, de a földre vágyom.
Soha nem ringattam hamis ábrándokat.
Csak bolond ok, hogy nadrágot hordok,
- mit is (t)akarnék vele -.
Nem ringattam hamis ábrándot,
a város peremén is jártam,
mégsem találkoztam veled.
Szemednek vetkőzöm pőrére halálom,
s életemben is tükör vagy nekem,
de ha nem látom szépnek
meztelen világom,
a homályt nem az
íriszeden keresem.
A mennybe érek és a földi álmom
nézd, mily szerény és mégis lángot vet.
Mikor találkozik veled e világom,
pipacsszívemnek
csak bolond ok
kurta létem s ragyogásom...
mely szerény,
tőled mégis lángot vet.
2011.04.12.- Átirat: 2011.07.05.
Zsefy Zsanett
Mikor elfogy az út
éjjel a holdkaréjból csent falatnyi esélyt,
reggelre elfogyott az égről a pirkadat,
délután már magára hagyta a remény.
Ahogy az út felszaladt az égig,
elfogytak mellőle sorban a fák,
csillagok ülték körül törékenységét,
míg idelent nélküle vibrál tovább a hiány.
(Búcsú ...)
2010.11.29.
Zsefy Zsanett
2012. okt. 16.
Emlékfátylam
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég.
Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait.
Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő, vöröslő Napnak.
*
Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.
*
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem..
...nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...
2010.07.06.
Zsefy Zsanett
Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait.
Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő, vöröslő Napnak.
*
Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.
*
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem..
...nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...
2010.07.06.
Zsefy Zsanett
Videón:
emlékszőttes
itt-ott megkopott
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom
hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem
s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe
2010.10.24.
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom
hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem
s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe
2010.10.24.
ZsZs
2012. okt. 14.
voltál, leszel
.png+m%C3%A1solatanim%C3%A1lt.jpg)
voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom
voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'
voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat
vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat
leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető
2010.12.20.
Zsefy Zsanett
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom
voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'
voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat
vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat
leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető
2010.12.20.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)