..nyelvre az íz
bőrre tapintás
testnek veríték
gyönyörbe-fájás
fülnek rezgés
szemnek a pilla
vérnek pezsgés
orrnak az illat
mint szívbe mart érzés
szív kamrájának
a bűnös vágynak
2011.10.25.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 25.
Úgy kellesz mint....
..nyelvre az íz
bőrre tapintás
testnek veríték
gyönyörbe-fájás
fülnek rezgés
szemnek a pilla
vérnek pezsgés
orrnak az illat
mint szívbe mart érzés
szív kamrájának
a bűnös vágynak
érzés-forgó
szántsd földbe
magányod
vesd be
hiányzol-magokkal
tavasszal mint porzóra
mézelő méhek
rád lelnek majd
frissen sarjadt
"úgy-vártalak"
levélsorokban
2011.10.25.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 21.
Reménylevelek
Mohazöldön ágyazott meg az est,
az égen vörösbe simult a sárga,
a Nap sebzetten alábukott,
bíborerekben vérzett el magánya.
Csillagszekéren érkezett a Hold,
avarban nesztelen álmodott az élet,
sok falevél hitte, mindig van kiút:
tavasszal ismét zölden ébred.
2011.10.21.
Zsefy zsanett
Fotó: M. Fehérvári Judit
2011. okt. 19.
MEDÚZA
Brendan Perry Medusa2
lombölelésben ringó gyümölcsök
takaróztak pirulva sugárkoszorúba
s a záporszagú széltől maradó-menősen
kirebbent fészkéből két kismadár
utánuk csak
lassan szálló pihepár emlékét
őrzöm párnám alatt
ma már asztalcsendben fogynak a napok
pezsgős éjszakák buborékos fényei
verődnek vissza bársonyálmokon
s az otthonmeleg radiátorán
lejjebb csavar kezünk egy-két fokot
száradó ruhák illatában
levendulakék illúziót altat az idő
zizegő vánkoson száraz szirmok
szúrós érintése nyomán
bizsergő sebeket ápolunk
álmodunk
fekete-fehérbe villan az utca
egy kockányi magány
széleit bélyegfokokra csipkézte
a visszatérő rémület
fülekre kendőt szorít a kéz
hallhatatlanná imádkozva
a szeretnikészt
kristályüvegen végre széttörik
a tengerré nőtt bánat
hasadt öléből éled a szép
szivárványszemű szirénként várunk
medúzacsókokra
hogy minket is
áttetsző testébe fogadjon a mély
ébredünk
levendulakék illúziót altat az idő
2011.10.19.
Zsefy Zsanett
Kép: kepguru.hu
2011. okt. 18.
úgy elvagyok..
.....mint őrült szél
mi kitárt ablakomnak rohan
tombol házam falán
majd gyáván elkushad
szalad magányát dühbe fojtva
földet sepret fákkal
kesereg
tovafut
a bércet rohamozza
de kerge mód
csak körbe
tekereg
mi kitárt ablakomnak rohan
tombol házam falán
majd gyáván elkushad
szalad magányát dühbe fojtva
földet sepret fákkal
kesereg
tovafut
a bércet rohamozza
de kerge mód
csak körbe
tekereg
2011.10.18.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 15.
Dallá versellek
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
lopakodva jár a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
felettem összeérnek a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
de ülj ide hozzám ne is szólj
maradj hangtalan
imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
nélküled vége a világnak
2011.10. 14. Átirat: 2014.04.02.
Zsefy Zsanett
*
A zene linkje:
http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w
Maradtam volna még
Emlékszel?
Sütött a Nap.
Kit érdekelt akkor az évszak.
A krematórium füstje békésen szállt.
Elköszönt egy lélek,
bókolt bokor, virág.
Feketében ácsorogtatok,
lassan nőtt égig a sírhalom.
A szél pisszenni sem mert,
az idő madárdaltalan hevert.
Hosszú volt az út.
Míg követtél lábad sokszor megrogyott.
Nekem sem könnyű itt a Mennyben, nélküled.
Sütött a Nap.
Kit érdekelt akkor az évszak.
A krematórium füstje békésen szállt.
Elköszönt egy lélek,
bókolt bokor, virág.
Feketében ácsorogtatok,
lassan nőtt égig a sírhalom.
A szél pisszenni sem mert,
az idő madárdaltalan hevert.
Hosszú volt az út.
Míg követtél lábad sokszor megrogyott.
Nekem sem könnyű itt a Mennyben, nélküled.
De jó lenne néha egy kis halálszünet...
2011.10.14.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 13.
ásó-kapa se...
hajnalban délben este
évszakokban
-tizedekben
realitásban gyökerezve
tarack vagy bennem
évszakokban
-tizedekben
realitásban gyökerezve
tarack vagy bennem
kitéphetetlen
2011.10.13.
Zsefy Zanett
kagylóba zárva
....születtem.....(10.24.)
Bizet: A gyöngyhalász:
http://youtu.be/ik-0BGm7244
Bizet: A gyöngyhalász:
http://youtu.be/ik-0BGm7244
hétfő volt
talán délelőtt
az ősz addigra benőtt
falakat egykedvű parkokat
avarba takart nyarat
romból nőtt gondokat
a színek is szerények voltak
lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
tudom apám soha nem pihent
kínkeserves másfél nap
anyám arcáról lehámlott a pír
de ha már megjöttem
gondoltam üvöltök egyet
s máris csuklómra került
egy kis papír
később nevet váltottam
gyámoltalan vézna gyerek
évek sodortak szirtről szirtre
de tengert nyitott a képzelet
istennek sem voltak szebb álmai
míg anyámmal álmodtam fölénk eget
ma ábrándokat nem dédelgetek
de a város zajában ringva őrzöm
keblén fakadt kagylóéletem
talán délelőtt
az ősz addigra benőtt
falakat egykedvű parkokat
avarba takart nyarat
romból nőtt gondokat
a színek is szerények voltak
lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
tudom apám soha nem pihent
kínkeserves másfél nap
anyám arcáról lehámlott a pír
de ha már megjöttem
gondoltam üvöltök egyet
s máris csuklómra került
egy kis papír
később nevet váltottam
gyámoltalan vézna gyerek
évek sodortak szirtről szirtre
de tengert nyitott a képzelet
istennek sem voltak szebb álmai
míg anyámmal álmodtam fölénk eget
ma ábrándokat nem dédelgetek
de a város zajában ringva őrzöm
keblén fakadt kagylóéletem
2011.10.12.
Zsefy Zsanett
Anyakönyvi nevem eredetileg nem Csilla volt... :)
Anyakönyvi nevem eredetileg nem Csilla volt... :)
Köszöntő az égre írva
- átirat -
Október tizenharmadika..
Másnak babonából félsz ez a nap.
Nekem a szép emlékek emeltek
kalapot ismét, amikor felvirradt.
Most kicsit más minden.
Pedig gondolok mindig rád.
Ez mégis a Te napod,
ha hervad is odakinn a virág.
Ma gyertyafénnyel idézlek téged.
Nézlek gyűrött fényképeken,
velem maradtál a pillantásban,
mit retinámra múlt leképezett.
Ma köszöntenélek.
Felhőkre jeleket karcolok.
Másnak babonából félsz ez a nap.
Nekem a szép emlékek emeltek
kalapot ismét, amikor felvirradt.
Most kicsit más minden.
Pedig gondolok mindig rád.
Ez mégis a Te napod,
ha hervad is odakinn a virág.
Ma gyertyafénnyel idézlek téged.
Nézlek gyűrött fényképeken,
velem maradtál a pillantásban,
mit retinámra múlt leképezett.
Ma köszöntenélek.
Felhőkre jeleket karcolok.
Az ajtó nyitva,
de szívemet lelakatolom.2011.10.13.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 10.
magamon kívül
csend csorog testemen
ahogy körülölelnek a falak
a semmisejó ver gyökeret
tennivalók az asztal alatt
a szék üresen ásít
hiába keresem magam
csordultig telt pohár oldalán
maradok ujjlenyomat
kiürítettem a polcokat
ne bajlódjanak majd vele
szemétre a kacatokkal
másnak kell a helye
a számlákat rendeztem
csak néhány okozhat gondot
egy füzetbe róttam
minden fontosabb dolgot
készülődöm
legyen rend ha már vége
kínkeservesen becsukom
az ablakot
sóhaj se szökjön az éjbe
A Készülődés c versem átirata
2010.04.16.-2011.10.10.
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett
dalba(n) hal(l)va
Ez a zene inspirált...
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok veled a nyárnak
ősszel ha hullnak a csillagok
érted velük együtt halok
sóhajod nélkül nem rezdül
keble a világnak
paplanom vagy
a tüzes vágy
leheleted átfut a szobán
míg rám simul
papucsban lopakodik be
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok veled a nyárnak
ősszel ha hullnak a csillagok
érted velük együtt halok
sóhajod nélkül nem rezdül
keble a világnak
paplanom vagy
a tüzes vágy
leheleted átfut a szobán
míg rám simul
papucsban lopakodik be
még a napsugár is
de szürkül a szem
a fény csak máz
közönybe tágult a határ
felettem összeértek
a didergő hársak
asztalon gyűrött fecni várt
- szemétben hányszor landolt -
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
imádlak
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj ide mellém ne is szólj
a csend beszéljen
most az a jó
ölelj vagy ölj meg
oly mindegy
nélküled vége a világnak
de szürkül a szem
a fény csak máz
közönybe tágult a határ
felettem összeértek
a didergő hársak
asztalon gyűrött fecni várt
- szemétben hányszor landolt -
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
imádlak
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj ide mellém ne is szólj
a csend beszéljen
most az a jó
ölelj vagy ölj meg
oly mindegy
nélküled vége a világnak
2011.10.10.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 8.
a lendületnek vége
az elég végére értem
a netovább-ban merülnék el
végleg
de lehet
te
nem
érted
helyette vizet merek
másodszor ázik el a fürdőszobám
szervizcím hűtő ajtaján
garasoskodom
forgok egy pont körül
rögzített tengely
szab gátat
minden kilengésnek
kultúra
már nem hat rá
csak a napi rezsi
fékezi a mozgást
hiába
tanultál
dolgoztál
lassan kenyérre sem
de ne félj
marad
egy tál
amibe kiköpheted
a tüdődet
ha
belerokkantál
2011.10.08.
ZsZs
csepereg
még lustán nyújtózik az ég
a hajnal is pityereg
redőnytokon könnye koppan
lent tócsákat növeszt
ázott veréb a föld
tolla kapatos falevél
vele részegül a szél
eső fröccsen
extrahált bikavér
2011.10.08.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 7.
Az igazi állat
Az igazi állat a homo sapiens egyik alfaja, más néven: szörnyeteg, ami először
más - nem szörnyetegeken - állatokon gyakorolja kegyetlenkedéseit, hogy azután az embereken is kellő tapasztalattal alkalmazhassa.
Életterük: Bárhol a világban.
Bár az igazi homo sapiens kezdi ezeket visszaszorítani - ld: Állatvédők,
Állatmentők, Állatrendőrség tevékenysége, állatvédő törvények...(?) - és egyre inkább nem akar a szörnyetegekkel rendszertanilag sem közösséget vállalni..
Amerikai kutatók feltérképezték az emberi élet elleni bűnözés - családon belüli erőszak, gyilkosságok, embereket érintő kínzások - elkövetőinek hátterét, és egyértelműen kimutatták, hogy a bűnözők által gyermekkorukban, vagy felnőtt korukban elkövetett állatkínzások és későbbi emberek elleni kegyetlenkedésük között van összefüggés!
Amelyik gyerek, felnőtt képes az állatokkal kegyetlenkedni, az előbb-utóbb az emberekkel is. Közülük kerül ki a bűnözők nagy hányada.
Ne engedd őket terjeszkedni!
más - nem szörnyetegeken - állatokon gyakorolja kegyetlenkedéseit, hogy azután az embereken is kellő tapasztalattal alkalmazhassa.
Életterük: Bárhol a világban.
Bár az igazi homo sapiens kezdi ezeket visszaszorítani - ld: Állatvédők,
Állatmentők, Állatrendőrség tevékenysége, állatvédő törvények...(?) - és egyre inkább nem akar a szörnyetegekkel rendszertanilag sem közösséget vállalni..
Amerikai kutatók feltérképezték az emberi élet elleni bűnözés - családon belüli erőszak, gyilkosságok, embereket érintő kínzások - elkövetőinek hátterét, és egyértelműen kimutatták, hogy a bűnözők által gyermekkorukban, vagy felnőtt korukban elkövetett állatkínzások és későbbi emberek elleni kegyetlenkedésük között van összefüggés!
Amelyik gyerek, felnőtt képes az állatokkal kegyetlenkedni, az előbb-utóbb az emberekkel is. Közülük kerül ki a bűnözők nagy hányada.
Ne engedd őket terjeszkedni!
Legyen már végre valóban állatvédő az állatvédő törvény!
Ne vegyél valódi szőrméből készült ruhákat, azzal díszített cipőket, játékokat!
(Gyakran hamisítják a bundákat élve megnyúzott kutyák és macskák
bundájával!!! Ez nem rémhír. Ez igaz. Élve..!!!)
Ne hidd, hogy a macskapiszok több bacit hurcol, mint amikor a buszon megfogod a kapaszkodót, vagy az üzletek ajtaján a kilincset, amit előtted összekent valaki, aki zsebkendő helyett a tenyerébe köhögött, tüsszentett - lehetett akár tbc-s is -, vagy amikor odasercint valaki a járdára, amibe belelépsz Te is, gyereked is, unokád is..és hazaviszed a cipőd talán. A macska amúgy is eltünteti a piszkát..
A kutya után pedig Te szedd fel, kedves Kutyatartó! Akkor kevesebben kiabálnak utánad.
Ne tedd ki a felesleges szaporulatot az utcára! Akkor is, és azzal is Te ítéled
halálra a kölyköket, még ha nem saját magad viszed is el elaltatni. Inkább egyszer!! szánj rá annyit, hogy ivartalanítva legyen! Egyszer! Így kevesebb lesz a kóbor állat, és a lelkiismereted is tiszta marad. Persze, csak ha van.
Neked van?
Ne vegyél valódi szőrméből készült ruhákat, azzal díszített cipőket, játékokat!
(Gyakran hamisítják a bundákat élve megnyúzott kutyák és macskák
bundájával!!! Ez nem rémhír. Ez igaz. Élve..!!!)
Ne hidd, hogy a macskapiszok több bacit hurcol, mint amikor a buszon megfogod a kapaszkodót, vagy az üzletek ajtaján a kilincset, amit előtted összekent valaki, aki zsebkendő helyett a tenyerébe köhögött, tüsszentett - lehetett akár tbc-s is -, vagy amikor odasercint valaki a járdára, amibe belelépsz Te is, gyereked is, unokád is..és hazaviszed a cipőd talán. A macska amúgy is eltünteti a piszkát..
A kutya után pedig Te szedd fel, kedves Kutyatartó! Akkor kevesebben kiabálnak utánad.
Ne tedd ki a felesleges szaporulatot az utcára! Akkor is, és azzal is Te ítéled
halálra a kölyköket, még ha nem saját magad viszed is el elaltatni. Inkább egyszer!! szánj rá annyit, hogy ivartalanítva legyen! Egyszer! Így kevesebb lesz a kóbor állat, és a lelkiismereted is tiszta marad. Persze, csak ha van.
Neked van?
2011.10.07.
2011. okt. 6.
De hajnalban már
...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve.
Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom,
bennem félelmet keltett a halál.
Ésszel még nem fogtam fel.
Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
ahogy kezében botján megpihent
a fáradt idő.
Várta semmibe révedve
a reménytelennek tőnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára riadt,
míg nem jöttek az angyalok.
Naponta mondogattam:
Ne halj meg!
Súgta: Kisszívem,
előzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.
Mégis a tiszta szobában
az asztalon
volt kiterítve a Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.
Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
„jó utat”.
...a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.
volt kiterítve.
Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom,
bennem félelmet keltett a halál.
Ésszel még nem fogtam fel.
Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
ahogy kezében botján megpihent
a fáradt idő.
Várta semmibe révedve
a reménytelennek tőnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára riadt,
míg nem jöttek az angyalok.
Naponta mondogattam:
Ne halj meg!
Súgta: Kisszívem,
előzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.
Mégis a tiszta szobában
az asztalon
volt kiterítve a Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.
Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
„jó utat”.
...a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.
2011.10.06.-2013.08.31. (Átszerkesztve, "ahogy" beszúrva a 9.sorba.)
Zsefy Zsanett
In Memoriam hangtalan...
Nagyajtai Kovács Zsolt emlékére - 2011. október 04.
Átirat: 2013.02.10.
Átirat: 2013.02.10.
még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
míg letanyáznak kicsit a zajok
mint öreg nénék rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hiába vágynak földi örömökre
ráncos kezükkel kapaszkodva mába
magukba némulva várnak halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
de lélekharanggal ha indulnak útra
varjak feketéllnek keszkenőkbe bújva
*
mikor lázrózsát hintett ágyadra a szél
egy angyal szedte össze valamikor rég
most belénk hasított a tehetetlen harag
hiába loptál gyönge reménysugarakat
mi még úgy üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot tovább érintetlen
de már őszi szél küzd haló lombok alatt
s te mennybe simultál vele szótlan magad
2011.10.06.-2013.02.10.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 3.
lélekmentő
Sárkány Sándor festménye: Őszidő
fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
szivárványkalap
felhőt sír égi ágyán tűzgömb-fáklyánk
míg búcsút intenek
nálunk karcsúsodó fénygyerekek
hol színek tobzódtak avarágyon
az orgiából decemberre a mámor
üres fészke marad
a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának a beton falak
lassan sötétből sötétedésbe
borzongat a csend
a tavaszból nyíló nyarat
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint
holnap is
mosollyá rajzolni arcomat
2011.10.02.
Zsefy Zsanett
2011. okt. 2.
kezdetben a vég
olyan monoton ez a rend
hol mindennek két erő
törvénye szab határt
születés és halál
közte látszólag feleslegesen
ölt nagyságrendeket az idő
hiába hisszük
hogy végtelen a jövő
a kezdet szülte vég
stoptáblát állíthat
a köztük hiába-táguló
matériának
de addig
a párhuzamos világok
templomaiban is
ugyanaz az Isten lakik
minden imában
2011.10.12.
Zsefy Zsanett
MEGTALÁLTÁK A FÖLD MÁSÁT
2011. okt. 1.
Átutazó szerelem
Sárkány Sándor festménye: A Nap csókja
Doktor Zsivágó-Lara dala
http://youtu.be/xQXtH83mplI
Rezdülő, halk cirpelés
bújt meg a fűben,
alig hallhatón
alig hallhatón
lombok közé furakodott a szél.
Lábikrán átfutó
Lábikrán átfutó
finom bizsergés
simult sötétbe,
szempillán ringatta magát
szempillán ringatta magát
álomba az éj.
Az Esthajnalcsillag
Az Esthajnalcsillag
tavakat csókolt.
Mennybolt alá alélt
Mennybolt alá alélt
a fény.
Pirkadatra
Pirkadatra
üstökös uszályán
átzakatolt
átzakatolt
szívemen a
szerelemszerelvény.
2011.10.01.-átírva: 2011.10.28.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)