Fiaimnak....szeretettel.
Kész az asztal, terítettem jóval,
egyre kisebb, tetézhetném szóval,
- abból ami, és ameddig, s majd ha -,
de hogy miért, nincs aki bevallja.
Majd és akkor tudom, nem csalódom,
most és eddig annyit, de megtoldod,
ha együtt már nem, még akkor sem külön,
szeretet az, mit lelkünk nem nélkülöz.
2012.05.01.
Zsefy Zsanett
1 megjegyzés:
Szép! :-) De szomorú is...
Judit
Megváltoztattam Dittám a címet..de az eredetihez írt hsz-edet ide is elhoztam..
Köszönöm.
Mindig valami vidámat akarok, szeretnék..és a végén így sül el..
Megjegyzés küldése