2011. nov. 6.

Hastánc férfiszemmel

/ Merénylet ...hirtelen felindulásból..... egy dalra...:))/
 Videóra feldolgozva:
Zene linkje:


Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiba hajt.
Tüzet gyújt tánca,
szívem felhevül,
végzet e kígyó,
én meg bűvölő.

Keblén pihen meg
annyi férfi szem,
derekán kúszik,
nem fel,
izgibb lent.
Tipegő lába
pille,
oly kecses,
egy éjszakára
elmennék vele.

*

Jobbra-balra pillant,
szikrát szór szeme,
körülötte hullnak sorban
ifjú s tar fejek.

Gyere közel,
betakarlak,
szemed ne rejtsd,
úgy akarlak!
Bársony bőröd
akár szirom,
illatozik,
nagyon bírom.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
tüzem nem oltja
inkább felkavar.
Ahogy hajladoz'
karcsún, mint a nád,
lennék én közte
rejtőző madár.

*

Maradj te tündér,
szeretgetlek még!
Szemed se rejtsd el,
köldököd be szép.
Bokád, ha villan
az mindent megér.
Ringasd a csípőd!
Így álmodtam rég.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
tüzem nem oltja,
inkább felkavar.
Úgy hajladozik
karcsún, mint a nád,
lennék én közte
rejtőző madár.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiba hajt.
Tüzet gyújt tánca,
szívem felhevül,
végzet e kígyó,
én meg bűvölő.

*

Kemény az ágy,
és csorog már a nyálam,
mellemen összegyűrve
ébredezik Márta.
Amíg horkolt,
visszhangzott az ég is,
szememről hályog szakadt,
 a valóság rémít.


Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiból hajt.
Tüzet olt tánca,
szívem  nem hevül.
Nejem e sárkány,
de nem bűvös ő..

Keblén pihent meg
annyi férfi szem,
de hova kússzon,
már nem
izgibb lent.
(Tipegő lába
kábé
negyvenes.)
Egy éjszakát
hortyogjon át veled..

Csendet végre!


2011.11.06.-2012.01.11.
Zsefy Zsanett

Szívzárvány



Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
szelídítsen tengerárt - dagályt -,
vagy épp a víz, mi örök kényszert érez,
ne lépje túl föld-szabta határt?

 *

Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyön babrál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
túlerősek már a gyökerek,
nem érik gyönggyé porszem kagyló nászán,
de néha villan még a képzelet.

*
 

Az idő nagy úr.
Ám az elme 'mi vezérli.
Nélküle hiányozna jövő és a múlt.
Mindig többet ígért, mint mire futotta.
Lassan felemészt, akár 

oszladozó dögöket a kút.
*
 

Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad 

madárdalban új szenvedély és vágy.

2011.11.06.
Zsefy Zsanett












Fotó szárm. helye: kicsilany-nadi.freeblog.hu

2011. nov. 1.

Minden embernek minden napjára...

http://girlintheworld.bloglog.hu/files/2011/01/evszakok.jpg

Még válladon fekete kendőd,
kabátodon krizantémok illata,
kezedről le sem pergett gránitérintés.
Benne zsibongó temetők 
kegyes mécsfájdalma.

De ha hazatérsz, terítsd válladra

tarka fátylad. Ne arcod takarja,
látszódjon annak minden ránca.
A mosolyt se fesd ajkadra, 
ha az ajtón belépsz.
Csak engedd karodba, 
ki rád várt szeretetre kész'.


2011.11.01.
Zsefy Zsanett

emléked katicája

 http://www.zoldstudio.viragcenter.hu/kert/katica5.jpg 
Péter Erikának ajánlva..

emlékágon magányos katica ül
lélekrózsák szirmán..
ott van Ő mindenütt

ujjhegyed simít rá fénylő jelet
hét pöttyről álmodik
s hogy veled lehet..

211.11.01.
Zsefy Zsanett

A kapcsolat megszakadt

Édesanyám emlékére
Leonard Cohen - If it be your will  http://youtu.be/FkEYkUxdhcU




Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.

Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott.
Lelkemben szól akár egy orgonasíp,
bennem rezonál sok elfojtott sóhaj.

Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.

Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek.

Még most is visszavárlak.

Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád s imádlak,
Megint elkéstem.
*
Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét, kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek peregnek markomból,
s én újra és újra szeretném megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet: Error.
Hibás vagy nem létező e-mail cím, nézze át újra!

Holnap inkább tárcsázok.
Hatjegyű szám. Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod: vigyázz magadra.
Majd kattanás.
Búgó hang.

De még az is olyan szép lesz nekem.


2011.11.01.-átirat:2013.12.23.-2014.05.03.
Zsefy Zsanett


2011. okt. 30.

Megtartó képzelet











Elvis Presley: It's Now are Never O sole mío
Elvis Presley


távol a világtól hol nincs komor felhő
bárányok legelnek s közel a Teremtő
csillagporba mártott aranyló ecset
sziporkázó fátyolba álmodja az eget
sámánok újabb varázslást tanulnak
hódolnak ezzel embernek Úrnak
szirének zsongnak angyali zenében
hol az ideák is valóságban élnek
a király koldus a koldus ember
ébred benne remény mikor reggel felkel
angyali ének fogadja a halált
de nincs ki megölelne nincs veled barát
nem hallod többé szavát gyermekednek

távol a világtól
miért kellene még lenned..

(Távol a világtól c. versem átirata: 2011.10.30.)
Zsefy Zsanett

Bakacsi Béla: Egy perc az élet
Bakacsi Béla

tenyeremben csönd vagy


Édesanyámhoz...
 


Szívcserepekben: átirat:


hiányzol
nem lellek
a seholban bujkálsz
üres keretben keres kezem

végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém

csak űr maradtál
tenyeremben csönd

pedig ott vagy
mindenben  
sehol és mindenütt


2012.04.13.


Eredeti:

hiányzol
nem lellek
a seholban bujkálsz
üres keretben keres kezem
végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém
csak űr maradtál
tenyeremben csönd


ha tudnád 
mennyire hiányzol
 
pedig ott vagy
mindenben
mindenütt és sehol


2010.03.27.- 10.29.
Zsefy Zsanett

2011. okt. 27.

tenyered melege


ahol az ibolyák nyílnak
kék szemű árnyakkal táncol a fény
fenyők gyantacsöppeket sírnak
rekviemet zúg a viharos szél
tépett szirmokban rebben
a megőrző emlékezet
kéz melegében simul keresztre
porhüvelyek felett




2011.10.27.
Zsefy Zsanett

2011. okt. 26.

a Hűtlenhez



http://youtu.be/6OiSl-qSJzY 

Csak egy pár sort írj még -
súgta a múzsa elmenőben...

de nélküle hiába dallam, ritmus, szín, igézet,
nem éled szépség kétség szemében.
Nem szárnyal, szánt reményeget,
lomhán sem verdes szárnyaszegett.

Szó bicsaklik nyelven törve,
fogak között csöndem szökne.
Felleget cipel az idő,
múlt terhe sejtet konok jövőt.
Ereszekről való csorog,
sárba dagaszt, álmot koboz.


Lant húrjait csend altatja. 
Jeget lehel versbe, dalba.

2011.10.26.
Zsefy Zsanett