Németország kapitulált
ezerkilencszáznegyvenöt május nyolcadikán...
...és akkor a fegyverek elhallgattak.
A puskatusba kenődött életek,
hidegen hasító golyók,
szőnyegbombázások,
villódzó fények,
visszatérő lágervonatok,
gázkamrák fullasztó fürdője,
vérrel áztatott árkok,
szennyes gondolatok,
válogatott módszerekkel
élvezett kínzások,
- állati elmék csökevénye -
árvák, özvegyek,
menekülő aggastyánok,
emberhez méltatlan,
aljas indokok
mind sorokba feszültek:
a temetőkben,
a nürnbergi per vádiratain,
a könyvek lapjain,
agyakban,
filmeken,
s a megannyi kép
felkiáltójelként
mementónak maradt,
mint szégyenfolt a földi gúnyán,
amit az emberiség
soha semmivel el nem takar,
és soha többé nem akar!
...és akkor a fegyverek elhallgatnak...
2010.05.07..
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése