Ismét Toronytalálkozó lesz Debrecenben étellel, itallal, sok verssel,
prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De nem hirtelen improvizációk lesznek, hanem nagyon is komoly
próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy,
mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától
lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni..Erre egy secondhand üzletlánc föld alatti kellemes enteriőrjében
kerül sor.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Nos kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a márciusi találkozóra
készülődnek a Tornyosok.
Stílszerűen a helyiség közepén tornyosuló használt ruhabálák körött,
mögött vagy éppen fölött próbálják a szerzők a kiválasztott gyöngyszemeket. Van aki bizsut fűz, van aki inkább hímez.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egy helyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében
klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig
megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm
amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem
Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet
csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De nem hirtelen improvizációk lesznek, hanem nagyon is komoly
próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy,
mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától
lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni..Erre egy secondhand üzletlánc föld alatti kellemes enteriőrjében
kerül sor.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Nos kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a márciusi találkozóra
készülődnek a Tornyosok.
Stílszerűen a helyiség közepén tornyosuló használt ruhabálák körött,
mögött vagy éppen fölött próbálják a szerzők a kiválasztott gyöngyszemeket. Van aki bizsut fűz, van aki inkább hímez.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egy helyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében
klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig
megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm
amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem
Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet
csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
Ezt persze Bátai Tiborunk már csak nem hagyhatja szó nélkül! Egyet-kettőt
csavarint hosszú varkocsán, és tőle megszokott többszörösen
összecsavarodott mondatával megjegyzi, hogy: szerette!
Na ez már Horváth Ilcsinek is sok(k), hát "Not alone" felkiáltással gyorsan ő is
csatlakozik a hölgykoszorúhoz.
Addigra Péterünk már alig látszik ki a szeretetkenetet osztogató női kezek és egyéb versrészletek alól, de hősiesen küzd. Saját kútfőjébe ebben a kényes szituban nem akar csak úgy, a'la natur benyúlni.. de amikor Fitó Icus vadiúj gyermekkori történetébe éppen az ő gyomrán állva készül belefogni, mindjárt Vajk híres mondását kapja elő a farzsebéből: "Vótam mán én"..!
De csak idáig jut szegény feje, mert Vandra Attila kisregényének 20
fejezete fejen találja..és még erre jön az "Epilogus".. bónusznak.
Hajjaj!
Szívesen folytatnám, de most böktek meg a fészbukon, hogy itt a reklám
helye..hát vissza kell bökjem, és át kell adjam valamelyik emésztést
serkentő csodaszernek a következő soraimnak a helyét. Örülök hogy
néhány pillanatra betekinthettem eme összekovácsolódott kis csapat
szögbelövési kísérletébe, mert az volt ez a próba..kísérlet a javából..és
sok-sok szöggel.
Azóta is próbálom minden egyes darabját kihúzgálni. De hiába, mert
tényleg szöget ütött a fejembe, hogy így is lehet..
Baráti hangulatban.
...hát úgy legyen!
Mindenkinek kellemes estet!
2012.02.21.
Zsefy Zsanett
2 megjegyzés:
:-)))))))
ha ho ta
lebuktál! :)))
Megjegyzés küldése