Mikor, miért írok...
Sokan kérdeznek rá, és/vagy elhűlnek, máskor, mások sajnálnak, ha egy-egy versem olvassák. Együttérzésükről biztosítanak abban a hitben, hogy minden leírt sor rólam szól...NEM! Ahogy a nagy költők, úgy én a "költő de amatőr" sem csak magamról, csak a saját érzéseimről írok az empátia, a fantázia, a kreativitás segítségével.
Az előbbiekre utalok az alábbi soraimban:
Nem. Nem öltem meg senkit.
Nem is kell bevallanom semmit.
A hangulatom sem depressziós,
csak a fantáziám indult útra,
kanyargós labirintusba bújva,
majd ahogy kijut rajzol
mindig más képeket,
reálisakat, vagy irreális szépeket.
Mikor, milyen hormonok dúlnak,
avagy a természet szelíd,
máskor dúvad arcát mutatja felém, s
az ébredő érzések vezetik agysejtjeimet,
receptorokon át kezem, s alatta máris
ihletet kap a billentyűzetem.
2010.04.06.- 2012.05.24.
Zsefy Zsanett
3 megjegyzés:
Ismerős érzés, de hogy Te ezt milyen jól megírtad!
Köszi Ditta! Jó, nem jó....így sikerült. :)
Korábbi verzió:
Nem. Nem öltem meg senkit.
Nem is kell bevallanom semmit.
A hangulatom sem depressziós,
csak a fantáziám indul néha útra,
kanyargós labirintusokba bújva,
s ha kijut rajzol képeket,
reális vagy irreális szépeket,
mikor, milyen hormonok dúlnak,
ahogy a természet szelíd,
máskor dúvad arcát mutatja felém,
s az érzések receptorokon át
vezetik sejtjeimet, hogy kezem végre
(szét)verhesse a billentyűzetet.
Megjegyzés küldése