2011. aug. 6.

Mondtam már


Hogy megszülettem abban semmi érdem,
macskakövön koppant gyermek-léptem,
ma betonban ébred minden reggel,
régen jobb volt, mondtam már ezerszer.

Az íz is más volt, hát még az a hajnal,
pacsirtaszó nem küzdött sok jajjal,
ma ízületek lángja lobog bennem,
neuronok kopnak sebesebben.
 
De most is annak fáj a feje reggel,
kinek keze kenyeret sosem lel,
háza, dolga, ha valaha volt is,
sovány vigasz, marad most már kódis..






Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fájdalmas igazság kedves Zsanett. Szeretettel ölel Gabi. :)

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Köszönöm, kedves Gabi.
Nem tudom, hogy én miért nem kapok értesítőket a figyelt blogok friss bejegyzéseiről..?
Lehet valamit elállítottam..(?)