szeretet a lefolyóban

Karácsony előtti gondolatok...empátiából

...látod a keresztet a hátamon?
hát én faragtam

magamnak

s a kínpadot sem más ácsolta
csak a millió csoda emelte elé a fákat égig
gyökerükkel a földet sem érik
valahol szívtájon fakadnak
az erek vértelen kapillárisok
szivacsként szívják magukba
bűnömet

a homlokomra csorgó keresztvizet
rég felitta a nap
mosnám kezem
simítanám arcomat
de szúrnak a tűlevelek

karácsony közeleg

gyanta óvja sebem
el ne fertőzzelek
bizonytalanul állok

a "talpfáim" akár sínek közéről lopottak
kátrányosak
elhagyatottak

de majd csillognak körben a díszek
nem bóvli sztaniolcukorkák
rumos-diós
mai ízek

CD-ről Mennyből az angyal
ismét porcelán vagy cserépbe
göngyölt akarattal
röpít a retro-modern
a dallam
szeretni jó
szeretni kell

egy- két- há..napig
a csapból is folyik

és ünnep után
a kanális

2011.11.28.

Zsefy Zsanett

az utolsó randevú előtt

http://youtu.be/hVb8NnjiXlU


...voltunk szépek 
és még szebbek
hozzánk bújtak
értünk epedtek

hajunkban napsugár babrált
kulcsra zárt kezünk
bizsergést dajkált

egyszer csak felkapott
ringatott a tenger
próbára tett Isten
viharral
csenddel

ám lassan minden
elpihen
mi egekig emelt
földet ér
leveleket kócol
avarban a szél

az emlék
itt-ott még fellel
néhány szép vonást

valaha-varázs

de szemünkre 
átkos ezüstszálak tapadnak
öreg esték karca

nem vágyjuk már a zajt
de még ránctalan lepedőt sem
halott arcra


2011.11.27.-2013.02.19.
Zsefy Zsanett

Kép szárm. helye: harmonet.hu 
http://www.harmonet.hu/data/cikkek/21000/21992/03.jpg

Voltam

átirat...

/kép webhelye: msn-art.hu/
http://youtu.be/b8Fa8Pc4Bbw

Lehet megbotlottam?
Hiányjelekbe meredtek  a sorok.
Akaratlanul feltornyozott
értetlenség fut szét a lapon, mint
itatósra csöppent tintapaca.
Hátát görbítő kérdőjelek
félszegen töprengenek az okon.
Ennyi lenne?
Ennyi volt.

Mi volt?
Volt?

/ a lap sarkán
szétkenődött
folt amatőr
volt

hol volt
hol nem volt

meg-/
holt/

Átirat: 2011.11.26.

Zsefy Zsanett

hármasban

az "idő a szerelemre" átirata..

 



 http://youtu.be/4yDIO0DXKok

barkához simul a jácint
ledér szerelmest 
játszik

ne engedd hogy
a hajnal
magamban leljen 

nyiss a szobámba halkan
nem sóhajtok
ne kelljen zajban
titkot rejteni
ha éled a tűz
forrás fakad

meztelen lelkeddel
add nekem magad

nyoma se maradjon másnak
pernyét se hagyjon múlásnak
némán súgd ne szavakkal
becézd rám érintéssel
akaratlan

leszek tiszta lap
rajta te a festék
szótlan megadás
elfogadó estén
mit kőbe sem vésel
mégis örök

mi ketten
s a törékeny gyönyör

2011.11.26.

Zsefy Zsanett
 

Véglegest lsd: Érintésedre...címmel!

ha köztetek

...mint szédült tyúk
kapirgáltam az ülőfát
hajnalt ébresztő kakasszóban
rohantam körbe templom udvarát

..sóhajok hídjának
elavult szegecse voltam
földrengés romjai között
összetört reményben
hegedő sebként bújtam

...hovasoroljam szabadon
agyrímekben
konvencionális erőlködésként
versírásba kezdtem

bocsásd meg

ki tudja meddig
szabadon
de ücsörgök még egy kicsit
ha lehet

az emlékpadon


2011.11.23.

Zsefy Zsanett

Kép webhelye

Hunyadi-szobor és a Városháza tornya

pecs.xutazas.hu

a szerelem illata

Il faut croire aux Anges_Alain Morisod & Sweet People

míg élni vágyom halnék minden percben
az észt felül írja minden gyötrelem
keserű ki soha meg nem éli
de ha ajkon csókol
édesen is szomjat olt vele

templom kövén mirtuszvirágos léptek
mind fűszálon ringó harmat hajnalon
érintésük sebet nem ejthet inkább enyhít
szerelemtől hevült szívfalon

szavak ívébe hogy is foglalhatnám
szemvillanások tüzét ruhák ráncain
a tiszta fényt amint kapaszkodik
időt szakítni vágyak selyem-fehér
jázmin szirmain

hasonlíthatnám-e mi bőrön át vezet a szívhez
ha csobogásba halkulva erekben neszez
vagy gondolatnyi félsz tört része alatt
robajjal ítél halálra szép reményeket

ha egzotikus ilang-ilangos esten
sejtek diszkrét parfümje lebeg
szabadulni nem hagy hiába küzdesz
vele s érte inkább elepedsz

mint fákra csorgó napfényt 
rezzenetlen lombja fogva tart az érzés
mindegy áldás vagy átok tovább az vezet

olyan hiábavaló kérdés a miért és a meddig
ne is firtasd csak élvezd 

ha testeden selymesen átdereng

2011.11.21.

Zsefy Zsanett

Kép: ylang-ylang

Szeretnék adni mégis

Semmim sincs, csak asszonáncok..

 

http://youtu.be/46clpEgLA5E

Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,
a régit hordom, azt kell tovább álmodd.
Hol csillagoknak sziporkázó karca
felettünk az estet kitakarja,
ki ablakából ennyit csen magának,
kincseiből szeletnyit imádhat.
Míg köd sejteti, hol a határ vége,
nem láttatja, milyen az ég kékje,
fényes nappal utcák színes arcát,
mikor idő nem vívja a harcát.
Ám 'hogy oszlik, derűt hoz a bércre,
a Nap sugarat hurkol laza fércbe,
ruhát szab-varr báli belépőnek,
bíborfényt az alkonyterítőnek.
Reggel párját kibontja pirulva,
földre hull a selyem holdfényszoknya,
pőreségét oly büszkén viseli,
bármely' nimfa megirigyelheti.
Nincs szebb mint az alkony tünde fénye,
holdsugárnak játszi könnyedsége,
Napnak földet csókoló sugára,
a világ, ami így marad utána.

2011.11.19.

Zsefy Zsanett

Fotó szárm. helye: http://www.balintcseppek.hu/hasznos-otletek/5/gyogyito-kovek/6827/lapisz-lazuli.html

diszharmónia - az utolsó szomorú dal

 

Tango



egy sötét sarkon vártalak
hol villództak magányos házfalak
kandeláberek szünetjelében
 
tömjént sodort a szél felém
az est lerészegült kimért
sóhajjal legyintett képen
 
lehet zenélt vagy sírt a sín
míg ívén átbucskázó kín
követett nyomodat félve
 
most újra ég a lámpasor
fénye fákon áthatol
árnyékom szökik az égbe
 
míg kart a karba nap sem ölt
mi lesz ha majd a meggyötört
estek is egymásba érnek

2011.11.19.
Zsefy Zsanett

The Last Sad Song 

emberöltők titka

http://youtu.be/syDfN1BTSMw

hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel 
kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap 
peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet 
csengő kanócát rántva harsogja lépcsőkön kapaszkodjanak mehet 
nyomában macskakövek közt sikongnak sínek 

fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől 
s hogy pirulok továbbidőz egy plátói sóhaj 
csicsergő gyerekek hangjában karton ruhába öltözik a múlt 
míg keserű mandula illatú éjfél vár hajnali lombsusogásra 
a világ szíve is halkan dobban a folytatásban 
mint érett gyümölcs terített ponyvára
ismétlődő évszakok peregnek megállás-nélküli emberöltő-képek 
köztük sejlik én is ott vagyok valahol e folyton-születő nyüzsgésben 

tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik fekete kérdőívek 
de hiába rajzolom rájuk filccel a választ még körvonalakat sem láttat' 
a majdanit meg sosem értem 

2011.11.14.

Zsefy Zsanett

Álmodó levelek

A Reménylevelek c. versem eredetije..

Ricky King-Eleni

 
Bíborerek futottak szét a mennyen,
a Nap sebzetten alábukott,
mohazöldön ágyazott meg az este,
vörös a sárgával összesimult.
Csillagszekér gördült az égen,
a bakon félhold játszott urat,
avartemetőben egymáshoz bújva
két falevél rótt álomutat.

De csitt, csak halkan lépkedj!
Hagyd meg hitükben mind:
felébrednek még tavasszal,
mert nélkülük nem zöldell föld,
és kékbe az ég sem öltözik.


2011.11.13.
Zsefy Zsanett

Angyali szerelem

Két
tündér-bájos gyermek lépdel,
kéz a kézben s közben kémlel,
üres utca vakablaka
nem les-e a mozdulatra.
 
Nem érzik még, élet mit rejt,
szemükben az éden, zöld kert,
tátikák közt búvó méhvel,
fecskefarkú lepkeröpttel.

Csókot lopni most tanulnak,
felnőttektől okosodtak,
lehet lesve, de nem éjjel,
buszon látták tűzlő képpel.

Kicsi szöszke arcát tartja,
barna kis srác elfogadja,
érzik vibrál másik lángja,
de nem értik, mi hibája.

- Próbáljuk meg felnőttesen!
Csitri ajkán száj -  félszegen -,
elpirulnak, cuppantanak,
nagy titkukkal elszaladnak.

Vakablakban két kis madár
gallyakból épp fészket csinál,
keskeny peremen megbújva,
két angyalról súgva-búgva.


2011.11.10.
Zsefy Zsanett


Kép:
papilio-machaon.jpg
Készítette: Pellinger Attila
Madarak, lepkék honlapja
http://lepkek.modulgp.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3&Itemid=8

Párbaj

 

Régen bölcsőm, ma az ágyam
biztonsága ringat lágyan.

Lépni tanultam, gyakran elestem.
Állni nehéz volt? Támaszt kerestem.
Segítő társat Isten adott.
Inkább mégis magam vagyok.
 
- Hajadnál fogva rángattalak ki.
Ne beszélj vissza! Nem várja senki.
Te vagyok én, és hol a tudat,
nem hasonmás vagy. Új az utad. -
 
Kovásztalan élet méhe kérges.
Félbarna kenyérben liszt is férges.
Tescós puffancs. Hamis a fagyi.
Hasam üres, tárcám is gagyi.
 
Felemás zokni az agyam megint.
Ki lesz, ki anyám helyett megint?
Tükör sem mutatja arcomat.
Magammal vívom harcomat.

2011.11.09.

Zsefy Zsanett

diffúz ajándék

Zeneajánlóm versemhez: Egy asszony illata
http://youtu.be/2cOnFa02_Ng

sugarat hoztam volna
de csak szórt fényre tellett
lophattam volna sugárkoszorút
mi más penna íve alatt
csillanó
szavakból termett

benne
hamis lenne a muzsika is
idegenül sajdulna a nóta

a négy fal között ébredek
nap mint nap
ott élek én 
a holnap-matróna

kint diffúz fényben
nélkülem is kékell az ég 

mozdul óra mutatója
idebent neked adtam
minden színt
 

még ne taposd padlóba

2011.11.08.
Zsefy Zsanett

Csupaszon - egy megsárgult aktfotóm

..AMIT HIÁBA SZERETNÉD KEDVES OLVASÓ...NEM CSATOLOM.. :)))

Magasságom százhatvanöt,

Isten csak ennyit adott.

Bár nem léphetek kifutóra,

van nálam rosszabb fazon.

Lábujjaim száma se sok,

kettő híján tucat.

Nem görbék, ám nagyon mások,

kicsik arányosak.

Lábam szára karcsú, mint nyír,

combom sima platán.

Két domb között erős a gát,

hogy óvja barlangtanyám.

Ha szemed feljebb siklana

látna egy sík mezőt,

hol hasfalamat csiklandhatja

bársonyos őserőd.

A has felett két bíbor bibe

csábítná tekinteted.

Hullámokon jelezne ringva:

kikötőd itt leled.

A lüktető két part között

felfutva, tekinteted

egy ívelt lankán csókolhatná

magasba szerelmedet.

A nyak fölött kagylókba zárva

őrizem a zenét,

kalapács zaját, világ dalát,

ajkad üzenetét.

Az illat vonzná orrcimpádat,

ha hagynám, hogy tovább is menj.

A szőkeségem nem tudom már

igazán milyen lehet.

Félkörbe zárja szépen ívelt

lusta szemöldököm

a búzakékbe sötétedő

íriszem,  szemredőm.

Csinosnak orrom nem mondható,

valaha volt pisze.

Miatta gyakran megesett,

hogy azon vesztünk össze.

A szám, mi dús és érzéki

úgy ontja a szavakat.

Jobb, ha meg sem kérdezed:

ma hogy’ érzed magadat?

A karom s kezem mi kimaradt,

mint füzek ágai

ölelnek, ha az est leszáll

s nappal sem szárnyaim.

Az elmém hiába kutatod,

az amit rejtek én,

meglepetés is kell legyen

testem egy rejtekén.

Zsefy Zsanett

2011.04.23.-2011.11.06.

Hastánc férfiszemmel

/ Merénylet ...hirtelen felindulásból..... egy dalra...:))/

 Videóra feldolgozva:

Zene linkje:

http://youtu.be/2pE0T07zs5s

Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiba hajt.
Tüzet gyújt tánca,
szívem felhevül,
végzet e kígyó,
én meg bűvölő.

Keblén pihen meg
annyi férfi szem,
derekán kúszik,
nem fel,
izgibb lent.
Tipegő lába
pille,
oly kecses,
egy éjszakára
elmennék vele.

*

Jobbra-balra pillant,
szikrát szór szeme,
körülötte hullnak sorban
ifjú s tar fejek.

Gyere közel,
betakarlak,
szemed ne rejtsd,
úgy akarlak!
Bársony bőröd
akár szirom,
illatozik,
nagyon bírom.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
tüzem nem oltja
inkább felkavar.
Ahogy hajladoz'
karcsún, mint a nád,
lennék én közte
rejtőző madár.

*

Maradj te tündér,
szeretgetlek még!
Szemed se rejtsd el,
köldököd be szép.
Bokád, ha villan
az mindent megér.
Ringasd a csípőd!
Így álmodtam rég.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
tüzem nem oltja,
inkább felkavar.
Úgy hajladozik
karcsún, mint a nád,
lennék én közte
rejtőző madár.

Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiba hajt.
Tüzet gyújt tánca,
szívem felhevül,
végzet e kígyó,
én meg bűvölő.

*

Kemény az ágy,
és csorog már a nyálam,
mellemen összegyűrve
ébredezik Márta.
Amíg horkolt,
visszhangzott az ég is,
szememről hályog szakadt,
 a valóság rémít.


Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
karjaiból hajt.
Tüzet olt tánca,
szívem  nem hevül.
Nejem e sárkány,
de nem bűvös ő..

Keblén pihent meg
annyi férfi szem,
de hova kússzon,
már nem
izgibb lent.
(Tipegő lába
kábé
negyvenes.)
Egy éjszakát
hortyogjon át veled..

Csendet végre!

2011.11.06.-2012.01.11.

Zsefy Zsanett

Szívzárvány

Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
szelídítsen tengerárt - dagályt -,
vagy épp a víz, mi örök kényszert érez,
ne lépje túl föld-szabta határt?

 *

Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyön babrál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
túlerősek már a gyökerek,
nem érik gyönggyé porszem kagyló nászán,
de néha villan még a képzelet.

*
 
Az idő nagy úr.
Ám az elme 'mi vezérli.
Nélküle hiányozna jövő és a múlt.
Mindig többet ígért, mint mire futotta.
Lassan felemészt, akár 
oszladozó dögöket a kút.
*
 
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad 
madárdalban új szenvedély és vágy.

2011.11.06.

Zsefy Zsanett

Fotó szárm. helye: kicsilany-nadi.freeblog.hu

Minden embernek minden napjára...

Még válladon fekete kendőd,
kabátodon krizantémok illata,
kezedről le sem pergett gránitérintés.
Benne zsibongó temetők 

kegyes mécsfájdalma.

De ha hazatérsz, terítsd válladra
tarka fátylad. Ne arcod takarja,
látszódjon annak minden ránca.
A mosolyt se fesd ajkadra, 
ha az ajtón belépsz.

Csak engedd karodba, 
ki rád várt szeretetre kész'.

2011.11.01.

Zsefy Zsanett

emléked katicája

  

Péter Erikának ajánlva..

emlékágon magányos katica ül
lélekrózsák szirmán..
ott van Ő mindenütt

ujjhegyed simít rá fénylő jelet
hét pöttyről álmodik
s hogy veled lehet..

211.11.01.

Zsefy Zsanett

A kapcsolat megszakadt

Édesanyám emlékére

Leonard Cohen - If it be your will  http://youtu.be/FkEYkUxdhcU

Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.

Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott.
Lelkemben szól akár egy orgonasíp,
bennem rezonál sok elfojtott sóhaj.

Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.

Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek.

Még most is visszavárlak.

Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád s imádlak,
Megint elkéstem.
*
Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét, kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek peregnek markomból,
s én újra és újra szeretném megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet: Error.
Hibás vagy nem létező e-mail cím, nézze át újra!

Holnap inkább tárcsázok.
Hatjegyű szám. Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod: vigyázz magadra.
Majd kattanás.
Búgó hang.

De még az is olyan szép lesz nekem.

2011.11.01.-átirat:2013.12.23.-2014.05.03.
Zsefy Zsanett