2011. szept. 30.

Egy nap a Szerkesztőkért - október 01.


Több internetes irodalmi és közösségi oldalon is jelen vagyok.
Általában versnek szánt írásaimmal. Lehet azok, lehet csak
próbálkozások, amiknek teret adnak ezek a portálok, lehetőséget
az Olvasók általi megismeréshez.
Sok helyen szabadon, minden fajta moderálás nélkül kerülhetnek
fel az írások, míg más helyeken szigorúbb szabályoknak,
elvárásoknak megfelelően  a Szerkesztők instrukciója szerint
javítva, ha a Szerző is egyetért a javasolt módosításokkal. Nem kis
feladat ez utóbbi szerint működtetni egy portált. Rengeteg írást kell
átolvasni, elemezni, ha szükséges javítani.
Teszik ezt a Szerkesztők honorárium nélkül - legtöbb helyen -, a
szabad idejük egy részét feláldozva.
Lehet, hogy a szerző és a szerkesztő nincs mindig közös nevezőn,
de lehetőség van rá, hogy ezt megbeszéljék, tisztázzák. Kevés
esetben ugyan előfordulnak viták, sértődések, de hol nincs ilyen?

Amíg kulturáltan lehet kezelni az eltérő nézeteket, addig nincs baj.
Emberek vagyunk, s nem tévedhetetlenek..

Én sem mindig értettem/értek egyet az ajánlott javításokkal.
Azután aludtam/alszom rá...s vagy beláttam/belátom, hogy a
Szerkesztőnek volt/van igaza, vagy úgy éreztem, hogy inkább
nekem. Ilyenkor legfeljebb nem kerül(t) fel az írásom. Maradt a
blogomban.

Mindezek ellenére soha nem éreztem, hogy nem a jó indulat, a
segítő szándék vezérli Őket.
Ezért úgy gondolom, köszönettel tartozom Nekik:

 Elsősorban a Héttorony Szerkesztőinek, ahol csakis rajtuk múlik,
hogy felkerül-e egy írás.
De ugyanígy a Poet, Allegória, Napkorong, Napvilág, 4Dimenzió, Fullextra, Csillagszemek, Holnapmagazin.hu Szerkesztőinek is.

A többi oldalnak is köszönöm a lehetőséget, hogy befogadtak, köztük lehettem/lehetek.
Így: ART presszó, Cinke, dunapART café, Közkincs, Pipafüst, 4Dimenzió, a közben megszűnt, de olvasáshoz elérhető Újkaptár valamint a hajdanvolt(?), hajdan-kedves  Virtus.

Nekem ez a nap lesz ezután a Szerkesztők Napja.
Más lehetőség híján egy virtuális csokrot kapnak tőlem, zenével és  B.Radó Lili versével:

Kovács Kati: A régi ház körül
http://kepguru.hu/previews/12/125651.jpg


B. Radó Lili:
Versek

Nekem vér és könny, izom és ideg,
nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velõmön keresztül,
nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,
tinektek könnyû sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,
tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:
nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

*

Az én Apám





 
  Kép: Sárkány Sándor: Fények és árnyak
Zene ajánló - Édesapám egyik kedvence -: La Paloma


...ha rossz motorját bütykölte, ott hátul,
a szerszámosnál, az udvar végiben,
gyufát gyújtott kezében az este,
míg a benzingőzből szívott rendesen.
Nem szégyellte kopott, olcsó ingét,
de tenyere megkérgesedett.
Elméjét is csak maga fényezte,
nem kapott a nincsből egyebet.
Ember volt az én gyerek fejemben,
ki szellemétől volt olyan magas,
ki nem hátrált meg szótól, sem a tettől,
ettől lett nekem hatalmasabb.
Apa volt, mit megírtak már sokszor,
bátor, harcos, nagybetűs erő;
tudás, mit haláláig őrzött,
ezért nem tudták legyőzni őt.
Szívében ott lapultam végig,
míg engedte az ég, s a fájdalom,
mára egy szó maradt Ő örök időkig:

Őrangyalom.

2010.06.29.-2011.09.29.
javítva: 2012.06.29.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 27.

csilla-gszem


 szemembe
egy csillagot sodort a szél
hagytam kicsit sírni pilláim mögé-n

fájt neki a tévedés
hogy tőlem nőtt égen a hiány
s bennem lett egyszeriben
fényes csillaghullás


2011.09.27.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 18.

Suttogás













lábujjhegyen jár a szó..
így léptem be mindig hozzád
mikor lecsendesült mind mi rohanó
és párnádon marasztalt a nyugvás

be szépek voltak akkor a csillagok
égen ezer hópihe-mocorgás
megfogta röptüket bájolón
pár lehozom-sóhajtás

most is itt vibrálnak vállunk fölött
visszakacsintásra várnak

a pillánk mögött rekedt közönyt
reggel halkan kimossa
a bánat


2011.09.18.
Zsefy Zsanett













fotó: saját: Roxi cicánk és Detti kutyánk 
"Egy kis suttogás"

2011. szept. 16.

hozzád halkulok

Alain Morisod-je te demande pardon 
http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w 

az óra fárad
hangja halkul
pergő faleveleket sodor a szél
fölém szökik báli rongyban
a csillagokkal terhes ég

a tegnap hangos
virágtól gazdag
rétjének köpenye szaggatott
száz sebből vérzik
a hajdanszép volt

pipacs szára pőrén hajol

sír a mennybolt
koldus a fénye
takargatja mit rám hagyott
nem oszlik vágya hogy
szakadjon tájra

lelkem mélyéig
átfagyok


2011.09.21.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 14.

kirekesztő..










Kiskapumban ácsorog az este,
némán kéri most is, eresszem be,
mért ne hagynám felverni a sátrát,

megleshessem csillagai táncát.

Fogy az idő, nem hagyhatom szökni,
azt a kicsit meg kell már becsülni,
nem engedem elillanni könnyen,
nehogy későn szakadjon a könnyem.

Addig jó, míg zárba a kulcs illik,
magam útját járhatom míg nyílik,
egy vendéget felednék ajtóba',
ki azért kopog, mert ütött az óra.



2011.09.14.-2016.03.20.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 12.

Gyalog az égbe

http://www.tu-pc.com/fondos/media/7211.jpg


 Átirat:

Köröttem csend. Csak esőcseppek
szteppelnek ablakom alatt.
Koreografált táncuk feledteti
gyorsan fogyó utamat.
Nem gyűjtöttem trófeákat.
Nem áll egy sem szekrényem polcain.
Mások helyett sem foglaltam
feleslegesen sok papírt.
Díszes bőrbe sem köttettem
bennem fogant pár mondatom.
Maradnak azok az utókornak
néhány virtuális oldalon.
Pedálra lábam sose tettem,
hogy mást előzve finisbe érjek.
Még mindig keresem utam.
Botladozva néha visszanézek.
Babérokért sem görnyedtem
soha térdeplőre.
Nem is mondtak értem imát,
s nem fogtak kurta gyeplőre,
de ha kimért fonalam egyszer
elvágják Párkák, eltűnök észrevétlen.
Nem szárnyas ló hátán, csak úgy gyalog..
                           a messzi-szépbe.


2011.09.14.
  ZsZs.

 ***

 Eredeti:

    A Párkák ábrázolása egy flamand falikárpiton 
              (1510-1520 körül)  Wikipédia

Köröttem csend.
Csak esőcseppek táncolnak
szteppet ablakom alatt.
Koreografált táncuk kopogása
feledteti fogyó utamat.

Nem gyűjtöttem trófeákat.
Nem áll egy sem
vitrines szekrényem polcain.
Nem kértem pénzért cserébe,
mint néhány oldal
környezetbarát papírt.

Nem köttettem díszes bőrbe
- bőrömbe vésődve hagyom -
bennem fogant
- ritkán sallangos -
pár mondatom.

Pedálra lábam sose tettem,
hogy mást előzve finisbe érjek.
Még mindig keresem utam.
Botladozva néha visszanézek.
Babérokért sem görnyedtem
soha térdeplőre.
Nem is mondtak értem imát,
s nem fogtak kurta gyeplőre.



De ha kimért fonalam egyszer
elvágják Párkák,
eltűnök észrevétlen.
Nem szárnyas ló hátán,
csak úgy gyalog..

a messzi-szépbe..




2011.09.12.
Zsefy Zsanett

(A "nagy a csend" c. versem átirata..)

Bosszús bosszú

avagy a csúf szerető kiskése...
az ötletet a Héttorony Poligráf c. "pályázata"  adta.. :))

**********
http://www.biztonsagosveszprem.hu/wp-content/uploads/2011/07/kes.jpg

A bíróság terembe gyűlt,
előttük a vádlott csücsült,
vádbeszédre védőválasz,
nem nagyon volt miből válassz'..:
Ingyen ügyvéd foga sárga,

mint lóé a lóvásárba'..

- Igen tisztelt talárosok!
Ez az asszony magányos volt.
Hitt a beste, álnok férjnek,
de elhallgatta az, mit érzett.
Egy éjszakás kalandra volt
kapható, s ez asszony, a jó,
mit sem sejtett a malőrről.
Örült, hogy akadt egy őrült,
kinek szemén biztos hályog,
nem látja a rondaságot..

- Ó, Istenem, én a marha
eltűrtem, hogy készakarva,
hülyét csináljon belőlem..
Nem lehet, hogy tétlen nézzem,
hogyan tapos be a porba,
aláz meg majd mást is sorba!
Igaz, tudtam, hogy neje van,
gazdag buksza, - tyúkszeme hat -
De az ágyat nem osztották,
érzelmeik' ott spórolták..

- Ha így ismerte áldozatát
miért szurkálta szét a hasát?

- Mert az étkem lefikázta.
Pörköltömnek nincsen párja!
Az uram is attól ment el,
"ha belehal is" - kért még eggyel.

Asszony kezén bilincs kattan,
egy zárkaajtó nagyot csattan ...
Bíró kérdi elmenőben,
fejét törve, már szellősen..

- S a  pénztárcára miért fájt foga?

- Kígyóbőrből volt, Te buta!



2011.09.09.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 11.

Afrika felett alszik az Isten












Mondd, hányad ég jut ez aszott kis testnek?
Míg élt sem volt csontvázán izom.
Vizet ha látott, inni nem mert,
e 'részen a sár is ritka s finom.
Ne hagyd éhezni - így a reklám -
legyen fehér, vagy barna a bőr,
az éhhalál könnyű egyiknek sem lesz -,
de akihez szólna, annál a tőr.
Mondd, hányad ég jut éhhalottnak,
vagy lapjával nálad több is elfér?
Nem szállhat égben, csak váz a szárnya,
számára fent sincs semmi remény.
Mondd, hányad ég jut a zsarnokoknak,
és mi kell hozzá, hogy szemet ne csukj,
és miért nekünk kell, halandóknak,
megváltani, hogy Te meg ne bukj?

***

Ma csak Afrika felett alszik az Isten,
holnap a mennybolt lehet az ágy,
hol oldalát váltva fordul, mint kisded,
ki anyjától várja az összes csodát.



2011.09.11.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 10.

Topis Polisz...

..avagy ismét nyomoz az Agy..

 http://www.ozzienews.com/wp-content/uploads/2011/07/Just-one-more-thing.jpg

Columbo áll, homlokán égi jellel,
körötte számolnak sok-sok bűnös rejtjelt.

Gyűrött ballonja őrzi kihűlt szivarja csendjét,
nem nélkülözné, legyen akármilyen díszvendég.

"- Az állás adott, - szólt - jelenleg ténynek nevezhetjük.
E hullafoltot most sem a zsebünkre illesztjük,
mert nyilvánvaló, női harisnyától származik."

Szivarja végén a füst diszkréten távozik.

Homlokára csap, hogy szikra gyúl' fejében,
meg is osztja nyomban, szemében huncut fénnyel,
miközben szőnyegre pottyan a hamu:
"- A tárca szerintem csupán csak kamu..

Ott vált rögvest kétségtől mentes ténnyé,
hogy hamu alatt vérfolt
melletti barnás tollpihécskék
nem a hullától, nem is angyaltól ered..
Tegnap csirkéből vacsora lehetett."

(A lábos lett végül  a fontosabb tanú,
a másik, a harisnya, bár szaggatta a bú..)

Megoldás jött, s már indulna is Columbo,
de az ajtó előtt egyszer - mint szokott  -
még visszafordul:

"- A hölgy gyanús, hogy láb alól
 - ez érthetetlen kényszer -
bármit, bárkit eltesz,
harisnyával, vagy éppen késsel.
Simán kiszúrná párja maradék szemét,
mert egész nap mással
osztotta meg kegyét..

Itt nincs mit tenni,
mondhat bármit bárkinek fia,
egy megoldás van csak:
a pszichiátria."


2011.09.10.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 8.

emlékvászon

Péter Erika: Mozi című verséhez..

 








a film pereg tovább...

a vetítőgép zaját
a szív visszaveri
bent dobol a fülben
naponta felhőkre lükteti

két dobbanás ég és föld között

az egyik visszhangra talál
benne már ő pihen


a másik még őrzi a magányt

2011.09.08.
Zsefy Zsanett


***


átírat:

emlékvászon



a film pereg tovább...

a vetítőgép zaját
a szív visszaveri
bent dobol a fülben
naponta felhőkre lükteti

két dobbanás ég és föld között

az egyik visszhangra talál
a másik még őrzi a magányt




2011.09.21.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 7.

foncsor nélkül

Mozart: Lacrimosa (Könnyek)

http://www.youtube.com/watch?v=k1-TrAvp_xs
 

szemednek nyíltam
és  szemedben lettem
elfojtott igazság

voltam
íriszre cseppent fény
hasító lézernyaláb
belé forrtam retinád
minden szegletébe

de pálcák és csapok között
félresiklott kezem
műhiba
mégsem büntethetsz
- hiába óvtalak
te elmoccantál -

most
vakon keresnél
nálam menedéket
de szememből a fényed
(hozzád) vissza nem talál




2011.05.15.- 09.07.
Zsefy Zsanett

fotó: GJodie -CanadaHun



Az Estike blogban feltöltött: igaz történet  c. versem átirata
http://zsefy-csipetcsapat.blogspot.com/2011/05/igaz-tortenet.html

2011. szept. 5.

kérdőjelbe görbülve..


 az igazság hogy félek
a holnaptól alig remélek

lehet mind hamis képek
CT ultrahang

bús harang

aztán úttalan marad
bennem a hang..



2011.09.05.

tömegbe gyűrt magány

nem kopognak
nincs miért
a szó is ritkul és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
így tűnik el élete

koponyáján sírhalom
másnak őröl a malom
siratják majd vagy azt sem
fel sem tűnik él-hal-e
hűlt helyére száz akad
netvilágon nincs lakat

együtt-maga mit sem ér
tömegbe gyűrt magányban él



2011.09.05.
Zsefy Zsanett

2011. szept. 1.

Halkuló idő



Úgy éled az utca, mintha nem is félne,
az elmúlás hozzá vajon mikor tér be,
pedig a nap szűkül, rongyolódik fénye,
a dal is halkul már, messzebb ring zenéje.

Minden arcnak nyílik valahol egy ablak
jó-reggeltre, végül Isten-nyugosztaljra.
Világot nyit ma is nyújtózva a reggel,
sötétséget oszlat mire a Nap felkel.
Körbeszegi, dúsan csipkézi a szélén,
közepébe hímzi százszínű szépségét.
Amíg a fonál
tart, kedvét sem veszejti,
- dolga végeztével másnapig felejti.-
De ahogy fájul a mozdulatlan tájba
őszbe fordult sejtek, színek kavalkádja,
ráteríti a hó szememre a fátylat:
észrevétlen vakul öröm és a bánat.
Ritkul a vágy bennem a teljes egészre,
örülök, ha maradt egy kevéske része.
Rebbenésnyit érint, már attól is félek,
szikrát olthat szele a leső sötétnek.

Ha dobbanásnyit még lélegzik a dallam,
könyörtelen idő nyeli el, ne halljam.
Ablakon át tőlem szökik ma az ének,
holnap másnak halkul végleg el az élet..



2011.09.01.
Zsefy Zsanett